2010. augusztus 29., vasárnap

ISTEN GONDOSKODÁSA

Isten Illésnek a következő parancsot adta: „Eredj el innen, menj kelet felé, és rejtőzz el a Kerít-patak mellett ... a hollóknak pedig megparancsoltam, hogy gondoskodjanak ott rólad” (1Kir 17,3-4). Illés próféta élete ma is fontos leckét jelent hitéletünk számára. Engedelmességéből és Istene iránti bizalmából (és kudarcaiból is) sokat tanulhatunk. Tekintetünket irányítsuk erre a kis szóra: „ott”, amely prófétai szolgálatának kezdetére Izráelben oly fontos szó lett. Miután Illés az istentelen Aháb királynak évekig tartó szárazságot jövendölt, mint Isten ítéletét, Istentől azt a feladatot kapta, hogy rejtőzzön el a Kerít-pataknál. Majd ennek a pataknak a vize néhány nap Múlva kiapadt, így el kellett azt a helyet hagynia. Ezután Isten arra utasította, hogy menjen Sareptába, és ott kérjen meg egy özvegyaszszonyt, hogy gondoskodjon róla. Isten az Ő ígéretét mindkét esetben összekötötte egy bizonyos helyen való tartózkodással. Csak ott érvényesült
Isten ígérete, ahová küldte. Illés engedelmeskedett, ment, és megtapasztalta a megígért gondoskodást. Isten ma is hasonlóképpen cselekszik. Számunkra is lehetnek olyan helyzetek, mint Illésnél, olyan tanács, amilyet a 32. zsoltár 8. versében olvasunk:

„Bölccsé teszlek és megtanítalak, melyik úton kell
járnod”; és olyan döntések, ahol csak az engedelmesség
útján tudjuk Isten ígéreteinek beteljesedését
megtapasztalni. Csak ott – egyetértésben gondolataival
és Igéjével – „…Csak oda küld az Úr áldást és
életet mindenkor” (Zsolt 133,3).


Az Úr ajándékozzon meg bennünket azzal a kegyelemmel, hogy felismerjük, hová állított és hol akar látni bennünket. Engedelmeskedjünk vezetésének, mert csak ott fogjuk megtapasztalni az Ő áldásait. Így kerülhetünk el sok fájdalommal teljes mellékutat.

2010. augusztus 27., péntek

Ez a mai napi ige ad erőt a további útra...

MEGPRÓBÁLT EMBEREK
"...megpróbáltalak a nyomorúság kohójában" (Ézsa_48,10)

Ez az igevers már régóta jelmondatként van felírva hálószobánk falára, és sokféleképpen be van írva a szívünkbe is. Nem kis dolog, ha Isten megpróbálja az embert. Akit Isten kiválaszt magának, azt megpróbálja, és akit megpróbál, az kipróbált ember lesz. Jobb Isten kiválasztottjának lenni, mint ha egy egész ország választana bennünket vezetõjéül. Olyan nagy kiváltság ez, hogy örömmel elfogadhatjuk a vele járó hátrányt, ahogy a zsidók is megették akeserûfüveket a páskabárány kedvéért (2Móz 12,8). Nekünk is el kell fogadnunk a „nyomorúság kohóját", mert Isten abban próbálja meg választottait.
Kiválasztásának eszköze a nyomorúság, nem a bõség és a jólét, a helye pedig a tüzes kemence és nem a palota. A tüzes kemencében szépségünk eltorzul, erõnk felemésztõdik, dicsõségünk megolvad, de csak itt nyilatkoztatja ki az örökkévaló Szeretet számunkra titkait, és itt jelenti ki Isten, hogy választottai vagyunk. Ezt mi is így tapasztaltuk meg. A legsúlyosabb próbák idején tette Isten világossá számunkra, hogy választottai vagyunk, és tett bizonyossá a szolgálatra nézve. Amikor így tudatosan is az Urat választottuk Istenünknek, Õ is megmutatta, hogy kétségtelenül választottai vagyunk. Ezért, ha ma a kemence hétszeresen is van befûtve, nem akarunk félni tõle, mert Isten dicsõséges Fia jár-kel velünk az izzó parázs között.

2010. augusztus 24., kedd

"Az emberek játszanak a szavakkal. Úgy éppen, mint a gyermekek a játékkockákkal. Csakhogy a szavak veszedelmesebbek, mint a játékkockák. Nem lehet összeszedni őket, és elrakni a ládába, ha rosszul sikerült a játék. A szavak örökre ott maradnak, ahová az első pillanatok hangulatában helyeztük őket. Láthatatlanok és megfoghatatlanok, és ezért nem lehet kijavítani a hibát, amit elkövettünk velök. Az emberek hihetetlenül könnyelműen játszanak a szavakkal."
(Wass Albert)

2010. augusztus 20., péntek

JÉZUS KRISZTUS
A SZÍVED AJTAJÁN ZÖRGET


"Íme, az ajtó előtt állok és zörgetek. Ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok és ő énvelem." (Jel.3,20)

A jelenések könyve 2. és 3. fejezetében hét gyülekezetnek üzen az Úr Jézus. Üzenetében elismer minden jót, amit a gyülekezetben talál, de felfedi a bajokat is. Rámutat mindenre, ami az Ő szentséges tekintete előtt nem állhat meg. Most a laodiceabeli gyülekezethez szól. A gyülekezetnek szól, de szavai az egyént szólítják meg. Akkor is, ma is egészen aktuális szavak ezek. Egy nagy igazságot lepleznek le. Jézus Krisztus kívül van az ajtó előtt. Milyen szomorú valóság ez. Nincs hely az Úr Jézus számára. Nem volt hely számára azon az éjszakán a vendégfogadóban, amikor megszületett. És ma sincs hely számára a keresztyénségben.
A keresztyénség nem látja, hogy annyi mindennek adott helyet, hogy végül Jézus Krisztus lassan, de biztosan kiszorul. Külső formák, ceremóniák, nagyszerű hitvallások maradtak, de az Úr Jézus az ajtó előtt áll és zörget. Megkapó kép. A világ Ura és Teremtője, a világ Megváltója, Aki az életét adta a bűnösökért, nem talál helyet a gyülekezetben, nem talál helyet a szívekben. Kívül áll és zörget. Ma még Ő zörget tenálad, de egyszer majd te zörgetsz Őnála. Igen, ma még Ő zörget. A szelíd Megváltó szelíden zörget. De időnként zörgetése valóságos dörömbölés. Egy-egy természeti katasztrófa által, egy-egy haláleset által Ő zörget. Nincs időd elgondolkodni az élet értelme felől, szüntelenül elfoglaltad magad. Most betegágyadra kerülsz, ott fekszel és Ő zörget. Valami veszteség ért, nem sikerültek a terveid. Ő zörget! Észrevetted már, meghallottad már a zörgetést? Mert ezen múlik szinte minden, hogy meghalljad az Ő zörgetését. Azaz, hogy felismerd, hogy Ő akar most szólni hozzád. Ő kér bebocsátást az életedbe.
Figyelj most Reá! Most Jézus Krisztus kopogtat. Nem futó kedves látogatást akar tenni nálad. Ha megnyitod a szívedet, belép az életedbe. Nálad akar maradni, veled akar lenni. Az életed boldogtalan, kétségek szorongatnak, letört a sok csalódás, nem találod a helyedet, céltalannak látsz mindent. Nem csoda! Minden kérdés ide vezet, minden problémára csak egy felelet van: Ha Jézus Krisztus nincs az életedben, akkor nincs megoldás, nincs kiút. Ami Jézus Krisztusban adatik nekünk, senki és semmi más nem adhatja nekünk. Őnála keressed hát, bocsássad be Őt, ne engedd, hogy továbbra is kívül álljon. Ő arra vár, hogy megnyissad az ajtót. Erőszakkal Ő soha nem fogja betörni az ajtót.
Egy világi festő alkotását előszőr barátainak mutatta be. Amikor lehullt a lepel és meglátták a képet, az elragadtatás kiáltása tört fel. A festő az ajtó előtt álló és zörgető Jézust örökítette meg. Homlokán a töviskoszorú, egyik kezében nádszál, és ott áll szelíden és zörget. A színek, a fényhatás, minden tökéletes volt, mindenki - egy kivétellel - gratulált a festőnek. Egy barátja csendesen, szinte csalódottan nézte a képet. "Itt valami végzetes tévedés van - mondta végül. - Valamit kifelejtettél: az ajtón nincs kilincs." A festő szelíden mosolygott: "Barátom, ez nem tévedés, az ajtón nincsen kilincs, az ajtó csak belülről nyitható."
Ez az igazság. Szíved ajtaját is csak te nyithatod meg belülről. Jézus zörget, mindent elkövet, hogy figyelmedet magára vonja. Mindig erősebben zörget, hogy végre meghalljad az Ő zörgetését. De erőszakot nem alkalmaz. Ez az Ige is, amit most hallasz az Ő zörgetése. Van Bibliád, olvasod? Ő szól hozzád abban. Ő zörget. Nem az a kérdés, hogy te mit gondolsz, a kérdés az: bebocsátottad már Jézust a szívedbe? Ott él Ő veled? Ura Ő az életednek? Ujjászülettél már? Ha nem bocsátottad be Őt a szívedbe, akkor minden haszontalan, akkor semmi sem segít, még az sem, ha megfeszítenéd magadat. Az örök élet úgy lesz a tied, hogy hitben befogadod Őt a szívedbe. Most tulajdonképpen döntés előtt állsz. Akár akarod, akár nem, dönteni fogsz. Hogyha azt mondod, nem akarok dönteni, akkor is döntesz. Nem maradhatsz semleges Jézus Krisztust illetően, vagy mellette, vagy ellene döntesz. Vagy nélküle maradsz, vagy új életet nyersz Vele és Általa. Isten az Ő Egyszülött Fiát állította a világmindenség középpontjába. Nálad is minden azon múlik, milyen az állásfoglalásod Vele szemben. Nélküle a legfényesebb, legragyogóbb élet is üres, elveszett élet. Jézus Krisztus szeret téged, közösséget keres veled, meg akarja tisztítani az életedet, belevon a Vele való áldott közösségbe. Felszabadul a lelkiismereted, az életed rendeződik, és boldog, örvendező lesz.
Egyszer egy kisfiú állt az előbb említett kép előtt. Megmagyarázták neki, mit jelent a zörgető Úr Jézus. És a kisfiú megkérdezte: És miért nem engedik be Őt? Akármit mondtak is neki, nem tudott megnyugodni a feleletenm, és egyre csak azt kérdezte: de miért nem engedik be Őt? Igen, ez a kérdés tulajdonképpen: Miért nem engedik be Őt? Miért nem engeded be te Őt? Add fel az ellenállást, nyisd meg a szívedet, nyisd meg az ajtót és hívd be Őt !

Ungár Aladár írása
HELYETTEM HALT MEG

John Coutts istentagadó hajóskapitány a kabinjában feküdt. Hajója valahol az óceán közepén haladt, és ô a halálra készült. Nagyon magányosnak és elhagyatottnak érezte magát. Az örökkévalóság gondolata félelemmel töltötte el. Magához kérette az elsôtisztet: - Williams, legyen szíves, térdeljen le és imádkozzon értem. Tudja, milyen gonoszul éltem, és attól félek, hogy ez már a vég. Az elsôtiszt azonban nem sokat imádkozott életében. Meg is mondta, hogy nagyon szívesen teljesítené a kérést, ha tudna imádkozni, de sajnos nem tud. A kapitány akkor a másodtisztet hívatta, és ôt kérte: - Imádkozzon Istenhez, hogy irgalmazzon a lelkemnek! - Kapitány úr - válaszolta a másodtiszt -, nagyon szívesen megtenném, de még soha életemben nem imádkoztam. - Nem tudja, a hajón nincs-e valakinek Bibliája? Keressen valakit, aki fel tudna nekem olvasni a Bibliából! Mindenkit végigkérdeztek az egész hajón, hogy tud-e valaki imádkozni vagy legalább Bibliája van-e. Már majdnem lemondtak róla, amikor az egyik matróznak eszébe jutott, hogy mintha egyszer látta volna a szakács segédjét Bibliát olvasni. Az elsôtiszt Willie Platt kuktát a konyhában találta. A fiú szégyelôsen bevallotta, hogy igen, van Bibliája. - Hozd gyorsan, fiam! - utasította a tiszt. - És rohanj a parancsnoki kabinba. A kapitány úr hívat. Amikor Willie belépett, a kapitány csendesen feküdt, a halál sápadtsága már kiütközött az arcán. A fiú láttán felélénkült és felkiáltott: - A Bibliát hoztad, fiam? - Igen, kapitány úr. - Ülj csak le, gyerek, és keress valamit, ami segíthet, mert attól tartok, hogy nem sok idôm van hátra. Olyan részt keress, amely arról szól, hogyan könyörül Isten egy olyan nyomorult bűnösön, mint amilyen én vagyok. Willie magában azt kívánta, hogy bárcsak jobban ismerné a Bibliát. Egyetlenegy rész jutott eszébe, amelyet régen édesanyja olvasott fel neki, mégpedig az Ézsaiás 53. fejezete. Reménykedve nyitotta ki ennél a csodálatos résznél, amely Isten szeretetérôl szól az olyan szegény bűnösök számára, mint John Coutts, és olvasni kezdett. Lassan olvasott, amíg az 5. vershez nem ért. - A mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhôdött, hogy nekünk békességünk legyen, az Ő sebei árán gyógyultunk meg. A szegény kapitány úgy hallgatta, mintha az élete függne tôle, mert tudta, hogy ez az utolsó lehetôsége, majd felemelte a kezét és megszólalt: - Várj csak, fiú! Ez az! Olvasd el mégegyszer! - Kapitány úr - válaszolta Willie -, édesanyám mindig azt mondta, hogy helyettesítsem be a versbe saját nevemet. Behelyettesíthetem most is? Elolvashatnám, ahogy édesanyám tanította? - Persze, fiam, heletesítsd csak be a nevedet, ahogy édesanyád tanította, és olvasd el újra. Az ifjú lassan áhitattal olvasta: - És Ő, Jézus, Willie Platt vétkeiért kapott sebeket, Willie Platt bűneiért törték össze. Ő bűnhôdött, hogy Willie Plattnak békessége legyen, és Willie Platt az Ő sebei árán gyógyult meg. Amikor befejezte, karján érezte a kapitány kezét. - Fiam! - szólt a kapitány. - Helyettesítsd be kapitányod nevét, és olvasd fel újra. Helyettesítsd be John Coutts nevét! Gyorsan! Willie megint elolvasta, még lassaban: - És, Jézus, John Coutts vétkiért kapott sebeket, John Coutts bűneiért törték össze. Ő bűnhôdött, hogy John Couttsnak békessége legyen, és John Coutts az Ő sebei árán gyógyult meg. A kapitány visszahanyatlott párnájára és egyre csak az Ézsaiás 53,5 versét ismételgette, minden egyes alkalommal a saját nevével. A menny öröme töltötte be, mert befogadta a Megváltót; megértette, hogy Jézus Krisztusnak a kereszten elszenvedett halála elég volt bűnei büntetésének megfizetésére. Mielôtt az Úrhoz költözött, a hajó egész legénysége elôtt elmondta, hogy Jézus Krisztusban új életet talált, mert a Megváltó elszenvedte helyette a büntetést, amit ô érdemelt volne."Mert a bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban" (Róm 6,23).

Kedves olvasó! Hallottál már a Megváltóról?
Megvalottad már Isten elôtt, hogy bűnös vagy, elfogadtad már Krisztusban a számodra is érvényes bűnbocsánatot?

2010. augusztus 8., vasárnap