2012. július 12., csütörtök

FÉL SZÍVVEL – TELJES SZÍVVEL

A Biblia egyik sajátossága, hogy a való életből merít. Amikor népek, emberek életét írja le, magunkra ismerhetünk. Annyira életközeliek ezek a leírások, nem avultak el, sokat tanulhatunk belőlük.

„Azt tette, amit helyesnek lát az Úr, de nem teljes szívvel.” (Prot. Ford.) „És kedves dolgot cselekedett az Úr előtt, de nem tiszta szívből” (Károli-ford. 2Krón 25, 2.).
Ezt a mondatot Amacjá (Amásia) királyról olvassuk. Júda királya volt, aki 25 éves korában kezdett uralkodni, és 29 esztendőn át uralkodott. Hányatott életét már az Ige szavai is elárulják: volt benne sok jóakarat, de nagy akadályt jelentett a saját elgondolása. Még amikor Istennek kedves dolgot cselekedett, akkor sem tette azt teljes szívvel. Pedig az Ige világosan mondja: „Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből!” (5Móz 6, 5.)

„Megtaláltok Engem, ha kerestek, és teljes szívvel folyamodtok Hozzám” (Jer 29, 13.).
Persze az ördög is jól tudja, hogy minden a teljes szívből való Isten-keresésen múlik, ezért mindent elkövet, ha már az Úré vagy, ha már nem tud valamitől visszatartani, akkor legalább annyit el akar érni, hogy ne teljes szívedből tegyed, amit teszel. Ezzel már meg is rontotta az életedet, megrontotta az örömödet, tönkretette a használhatóságodat. Követed az Urat, de nem teljes szívből. Fabatkát sem ér az életed, nem tesz bizonyságot Krisztus hatalmáról a félszívű keresztyén.
Ennek a királynak az élete is erről beszél. Sok mindent tett, volt győzelme is az ellenségei felett, de a félszívű ember félszívűségéhez tartozik, hogy még az elvett jót sem Istennek köszönte meg, hanem a bálványokhoz fordult. Életének csúfos vége lett, összeesküdtek ellene és megölték.
A félszívű ember mindenki előtt utálatos. A világ sem tudja használni. Nemcsak mások előtt nincs tekintélye, az ilyen ember önmaga szemébe sem tud nézni, nem tudja becsülni önmagát. Megalkuvó, gyáva, alkalmazkodó, köpönyegforgató, szélkakas módjára táncol.
Való tény, hogy minden bűn önmagában hordja büntetését. Így van ez a félszívű emberrel is. Legnagyobb baja, hogy magatartása, lénye tartozéka lesz kétszínű jelleme.
Te milyen ember vagy? Isten szemében nem kedves a félszívű ember.
A feltámadott Jézus Krisztus ezt üzente a laodiceai gyülekezetnek: „Tudom a te cselekedeteidet, hogy sem hideg nem vagy, sem hév, bár hideg volnál vagy hév, vagy hév, így, mivel langymeleg vagy, sem hideg, sem hév: kiköplek a számból.” (Jel 3, 15-16.)
A félszívű ember a saját veszedelmébe rohan, nem látja be bűnét, nem látja a nagy veszélyt, amelyben ő, jövője és egész élete forog. Önfejű és makacs. Legtöbbször csak egy gondja van, hogy önmagát és útját igazolja.
Isten az egész szívedet kéri, az egész életedet és bűneidet is mind. Jézus Krisztus a kereszten egészen odaadta magát a halálba, egészen megváltott téged, egész üdvösséget ad, egész életet kér cserébe.
Mindent vagy semmit.
A világ tele van félszívű keresztyénekkel, ezeket megveti a világ, őket emlegeti elrettentő példaként. Sajnos, ezek alapján alkot véleményt, amikor megveti a keresztyénséget, és kipellengérezi a hívőket. Hogyha te is ilyen vagy, akkor téged is terhel a felelősség. Inkább lépj vissza, inkább ki se nyissad a szádat, inkább ne is vedd ajkadra Jézus drága nevét, mintsem hogy félszívvel kövessed Őt.
Ez a félszívűség azt jelenti, hogy ajkunkkal valljuk Jézust, az életünkkel pedig megtagadjuk Őt. Kifelé kedvező látszatot szeretnénk kelteni, de a valóságot elrejtjük, mert az egészen más. Azt jelenti, hogy „szájkeresztyének” vagyunk. Megvan a kegyesség formája, de megtagadjuk annak erejét. Minden csak üres látszat igazi tartalom nélkül. Tudom, hogy akire ráillik ez a leírás, az nem boldog. A maga erejéből sosem lesz képes megváltozni, éppen ezért örömmel hirdetem, hogy a félszívű ember számára is van kegyelem és szabadulás Krisztus által.
Ebben az esetben is ugyanaz a megtérés útja. Jöjj igazi bűnbánatban a kereszthez, tekints fel arra, aki ott érted szenvedett! Valld meg Neki, hogy félszívű vagy, hogy utálod magadat! Kérjed Őt, adjon neked tiszta szívet, egész szívet, Krisztus szeretetében égő új szívet!
Ahogyan az énekíró elmondta egyszer szíve hő vágyát:

„Új szívet adj, Uram, énnekem,
Új szívet adj, én Istenem,
Amely csupán csak teérted ég,
Véled jár szüntelen, csak véled szüntelen.

Nyájas, vidám, szelíd, jó szívet,
Mely, Jézusom, te lakhelyed,
Hol egyedül a te hangod szól,
Mely véled van tele, csak véled van tele.

Jézus, a te gyógyító kezed
Megfogta már a szívemet,
Én is tudom, bűntelen leszek
Majd nálad odafenn, a mennyben odafenn.”


Adja meg ezt Isten neked is, kedves Olvasóm!

(Ungár Aladár)