...a legkisebb bűn is Jézus golgotai halálának kiváltója...

A szeretet nélküli kötelességtudat: kedvetlen.
A szeretet nélküli felelősség: figyelmetlen.
A szeretet nélküli igazság: kemény.
A szeretet nélküli okosság: gőgös.
A szeretet nélküli barátságosság: hűvös.
A szeretet nélküli rend: kicsinyes.
A szeretet nélküli hatalom: kíméletlen.
A szeretet nélküli birtoklás: fösvény.
A szeretet nélküli adakozás: képmutató.
A szeretet nélküli vallásosság: bigott.
A szeretet nélküli hit: vakbuzgó.
A szeretet nélküli remény: fanatikus.
A szeretet nélküli élet: értelmetlen.
Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három.
Ezek közül pedig
legnagyobb: Jézus.

Egy katonáról olvastam egyszer - akit Jimmynek hívtak, akit gonoszságai miatt mindig büntetni kellett. Minden katonai ítéleten, börtönön nevetve ment keresztül - és nem használt neki semmi, ugyanaz maradt, aki volt. A megtérése arról szólt, hogy semmi nem rázta meg, csak Isten irgalmassága.

A században volt egy kis katona, akit penészvirágnak csúfoltak. Mindenki tudta, semmit nem lehet tőle várni, a gyakorlatokat sem tudta végezni. Egyik éjjel Jimmy ledöntötte az összes céltáblát. Reggel nem lehetett lőgyakorlatot tartani. Mindenki tudta, ezt csak Jimmy tehette, csak neki volt erre bátorsága. Elindult a vizsgálat. Kiállították a katonákat. A százados azt kérte, valaki jelentkezzen, különben az egész századot megbüntetem.

A kis penészvirágnak volt egy érdekes szokása: Bibliát olvasott, imádkozott. Ezért még inkább kinevették a többiek. A százados újra mondta: álljon elő valaki, és a többi szabad. Előáll ez a kis katona - én voltam. - Te nem tudod megtenni - mondta a százados. De én vállalom. Százados úr azt mondta, ha valaki vállalja, a többi szabad. Százados úr állja a szavát! Levetette az ingét, mindenki látta, milyen gyenge gyerek. Az első korbácsütéseknél már leesett a földre. A századból előugrott Jimmy. Semmi nem rázta meg, semmi nem tette tönkre, csak az, hogy helyette valakit megvernek. Azt kiáltotta: hagyjátok abba - én voltam!

Abbahagyták - de már késő volt. Tüdővérzést kapott, csak ez a korbácsolás hiányzott neki. A temetésén ott volt az egész század. Szem nem maradt szárazon. Jimmy folyton azt mondogatta: csak azt tudnám, hogy tudta ezt értem megtenni. Valaki megszólalt - annyit beszélt nekünk Jézusról, és mi nem értettük. "Azt, aki bűnt nem ismert" - ahogy az előbb mondta az Ige - "bűnné tette értünk". Az Egyetlent, aki bűnt nem ismert!

Neked soha nem jelentett ez az Ige semmit?! Keményebb a szíved, mint a gonosz Jimmyé volt?! Minden nagypénteken ott ülsz a templomban, és végig hallgatod, hogy Jézust megkorbácsolják, arcul köpik, megfeszítik, három óráig függ ég és föld között, ott sóhajtja - "Én Istenem, én Istenem! Miért hagytál el engemet?" (Mt 27, 46b) És végig tudod hallgatni. Van neked szíved?

Isten most az Ő irgalmasságára kér - nézz föl a keresztre! Vagy talán erre is hiába kér?

(részlet egy igehírdetésből)

Őri István

DÖBBENÉS

Néha rádöbbenek, hogy
bármikor elveszthetlek

s arra, hogy nem elég
ha csak egyszer mondom,

hogy szeretlek.

Hogy bármikor történhet Veled
vagy velem valami,

hogy milyen jó hangodat hallani.

Arra, hogy milyen nehéz

néha őszintének lenni

és milyen könnyű

egy szóval megbántottá tenni.

Hogy meg kell mondani

ha valami fáj,

arra, hogy mindent tönkretehet

egy összeszorított száj.

Hogy túl rövid az élet arra,

hogy veszekedjünk

s, hogy mindig csak

jobb sorsot reméljünk.

Arra, hogy mindig kell,

hogy legyen erőnk arra,

hogy nevessünk

s mindig kell idő arra,

hogy szeressünk.

S ha Te is egyszer-másszor szomorú leszel, s hasztalanul jársz-kelsz az emberek között, a szomorúságodon nem segít senki, és úgy érzed, mintha valami nagy-nagy súly ülne a lelkeden, és napról napra jobban belefáradsz, s talán már azt is hiszed, hogy nem bírod tovább: egy este szökj le titokban a tóhoz. (...) Ha szomorúságoddal a tó partján megállsz: olyan kék lesz a víz, mint még sohase volt.
A legcsöndesebb szellő indulását meghallhatod, akkora lesz a csend, s ameddig ér a nádas: minden nádszál csak neked muzsikál akkor. (...) Hunyd be a szemed, ha látásod már nagyon gyönge lesz, akkor és egyszeribe látni fogod a madarak táncát bent a tocsogóban. És akkor, azon a csöndes estén maga a tó mesél neked tovább, folytatja ott, ahol én abbahagytam. És akkor a csöndes estén, Te elfelejted, egészen biztosan elfelejted, hogy szomorú voltál.

(Wass Albert)

...köszönöm a harmóniát,
köszönöm a dallamokat,
köszönöm a fáradtságodat,
köszönöm a fájdalmaidat,
köszönöm az örömeidet,
köszönöm az ajándékot,
köszönöm a könnyeimet...

(Pihe)

"És vigyázz, ember, minél kevesebb az úti csomagod, annál közelebb vagy a Célhoz, s aki mindenét és mindenkijét elvesztette, az nagyon figyeljen, áhítatosan figyeljen, mert ahhoz már nagyon közel van a Cél: ahhoz már nagyon közel hajolt az Isten."

(Mezei Mária)

Bántott a világ… Szíved rejtekén sebzetten hallgatsz,
s most töviseivel mélyen lelkedbe váj
az értetlen csend. De magányod lassan a végtelenbe foszlik…
Láthatatlan karok ezrei ölelnek, s felépül benned újra a Rend.

Simon András: Életed üzenet

Magyar imádság

Uram, egy népért könyörgök:

fordítsd felé szent orcád!

Szíved ajtaján ím, zörgök:

Tied hatalom és ország!

Uram, egy népért könyörgök:

sokszor káromol az ajka.

Szenteld meg ajkát, s felzendül

a legszebb zsoltárszó rajta!

Uram, egy népért könyörgök:

a szíve sokszor oly konok.

Hódítsd meg, s akkor e szív lesz majd

királyi zsámolyod.

Uram, egy népért könyörgök:

mindene van, mégis szegény.

Mert Nélküled árva koldus

aranyhalmai tetején.

Uram, egy népért könyörgök:

szabadságra vágyott,

de bűnei bilincséből

Tehozzád alig kiáltott.

Uram, egy népért könyörgök:

annyit folyt könnye s vére!

Varázsolj arcára mosolyt

és vidám napot egére!

Uram, egy népért könyörgök:

érezze, mindig szeretted.

Gyógyítsad meg a vakságát,

s ragyogjon felé kereszted!

Uram, egy népért könyörgök:

magyar népemért most, sírva.

Imádságom szívembe van

örök betűkkel beírva.

Szénási Sándor

Rózsa Péter - Arcok a liftben - a Hír TV felvétele from Leslie Warlock on Vimeo.

Rózsa Péter biogazda

Érdemes megnézni a fenti videót...

A bölcsesség kezdete az alázat,
az Isten előtti leborulás,
amikor hiú önteltségünk
magasából
az Úr lábai elé
ereszkedünk
s engedjük,
hogy összetört életünket
Ő építse újjá.

(Simon András: Életed üzenet)

BOLDOGOK, akik el tudnak hallgatni, ha szavukba vágnak,
ha megbántják őket, és szelíden szólnak,
mert Jézus nyomában járnak.

A legdrágább ÉDESAPA emlékére

Sűrű sötét van mindenfelé

Sűrű sötét van mindenfelé, utat keresek az éjben;
Sem csillagfény, sem reménysugár, árnyak suhannak az éjben.
Remegő szívem Hozzád kiált: Uram, halld meg imámat!
Menekvés nincsen, nem is lehet, Uram, csak egyedül Nálad.

Jézus, Te vagy a hajnali fény, Te vagy a nap ragyogása.
Te vagy az Isten lénye maga, arcának tündöklő mása.
És aki Téged már megtalált, szívében ott a béke,
Te lettél annak örökre már oltalma és menedéke.

Nem vagyok más, csak üres edény, tölts meg hát Lelkeddel engem!
Igédnek áldott, szent ereje hadd munkálkodjék már bennem!
Rajtam keresztül áradj, Uram, ragyogjon fényed szerte,
Hogy általam sok-sok árva szív békéjét Benned meglelje.

Amerre járok, merre kelek, Te légy, Uram, a vezérem,
Hogy saját tervem, akaratom ne legyen többé énnékem.
Ne éljek többé már soha én, Lelkeddel élj Te bennem!
Majd általlépve a gyöngykapun, Uram, engedj Hozzád mennem!

http://kispest.lutheran.hu/eke/enekeskonyv/web2/index.html

„Ne tévelyegjetek, Istent nem lehet megcsúfolni.
Amit az ember vet, azt aratja majd" (Galata 6,7).

A Titanic 1912-ben bekövetkezett elsüllyedése az emberiség egyik legnagyobb hajókatasztrófái közé tartozik. Mivel akkor sok híres milliomos tartózkodott milliókat érő gyémántjaikkal és más drágaságaikkal együtt a fedélzeten, hatalmas kincsek süllyedtek a tengerbe. Közismert, hogy mekkora volt az istenkáromlásuk. A hajót elsüllyedhetetlennek tartották, ezért nem vittek magukkal elegendő mentőcsónakot a fedélzeten tartózkodó 2224 utas számára. A hajó oldalára ezeket az istenkáromló jelszavakat írták: „Nincs Isten" és „Krisztus sem tud minket elsüllyeszteni". Amikor azután a hajó 1912. április 14-ről 15-re virradó éjszaka Újfundland partjaitól mintegy 800 kilométernyire délre jéghegynek ütközött, a hajón tovább folyt a bűnös dáridó. Nem akarták elhinni, hogy az elsüllyedhetetlennek számító hajó mégis elsüllyedhet. Az utasokat sem akarták nyugtalanítani. Egy evangéliumi prédikátor hitehagyott fia volt az extravagáns fedélzeti zenekar karmestere, amely éjjel-nappal gondoskodott a gazdag vendégek táncáról és hangulatáról. Csak amikor a hajó süllyedni kezdett, akkor gondoltak a halállal szembe nézve Istenre, és a karmester ezt az éneket vezényelte: „Hadd menjek, Istenem, mindig feléd!" 1912. április 12-én indult el a „Titanic" első útjára a „Kék szalag", az Atlanti-óceánt leggyorsabban átszelő hajónak járó trófea megszerzésére az angol Southhampton városának kikötőjéből. Az öntelt kapitány a figyelmeztetések ellenére az úgynevezett nyári útvonalat választotta, amelyen a többi hajó az erre az évszakra jellemző erős jéghegyveszély miatt nem járt. Az elsüllyedésig eltelt öt nap során távírón más hajók is óva intették a Titanicot a jéghegyektől. De: „hiszen a Titanic elsüllyedhetetlen", miért kellene hallgatni a figyelmeztetésekre? „Hiszen nincs Isten", miért kellene katasztrófától félni? Amikor a Titanic a jéghegynek ütközött, a jéghegy éles felső széle hosszában felhasította a hajó alsó részét, úgyhogy a víztömeg rettenetes erővel áradt be a hajóba. Csak mivel a hajó nagyon nagy volt (269 méter hosszú), azért tartott néhány órán át, míg elsüllyedt. Mindössze 707 embert tudtak megmenteni, 1517 utas és a személyzet azonban életét vesztette. Ez a katasztrófa mindenkit mélyen megrázott, és a világ sajtójának hónapokra (és évekre, évtizedekre) elegendő címsort adott – de a bűnbánat most sem jelentkezett.
Mindannyian tudjuk, milyen bűnös világban élünk jelenleg. A bűnbánat helyett, és ahelyett, hogy elgondolkodnának azon, miért is süllyedt el akkor ez a hatalmas hajó, tudományos kedvtelésnek hódolnak azzal, hogy az elsüllyedt hajót felkutassák és kiemeljék. Minél jobban benne járunk az utolsó időkben, annál nyilvánvalóbbá lesz az elbukott ember bűne. A Jelenések 9,20-21 és 16,9.11 szerint az emberek nem tartanak többé bűnbánatot. Még ha valaki vissza is jönne a halottak közül, annak sem hinnének (Lk 16,31). Néhány mélyebben gondolkodó lélek a „Titanic" elsüllyedésében az akkori, császárok és királyok vezetése alatt álló politikai világ pusztulásának előhírnökét látta. Ez be is következett a borzalmas első világháború által, amely Európa keresztyén kultúrtársadalmát a mélységbe taszította. Ma a világot ismét egy világháború réme fenyegeti – de az emberek nem tanúsítanak bűnbánatot. Ebben mutatkozik meg, hogy a mai nemzedék ugyanolyan istentelen, mint az akkori nemzedék volt. „Ne tévelyegjetek, Istent nem lehet megcsúfolni. Amit az ember vet, azt aratja majd!"