2007. december 13., csütörtök


Lelki útravaló a mai napra
Add, hogy lássak, Uram!

Meglátták szemeim üdvösségedet, amelyet elkészítettél minden nép szeme láttára, hogy megjelenjék világosságul a pogányoknak, és dicsõségül népednek, Izráelnek. (Lk 2,30-32 )A fásult mindennapok kergetik egymást: elfut egy nap, aztán még egy és még egy... De meddig? Meddig kell még számolgatnom? Meddig kell még szélmalomharcot vívnom az idõvel? Az én idõm is véges, most mégis siettetem... Kegyetlen feladat a várakozás: lassulnak a napok, egyre csak nyúlnak - egészen a sötétség mélyéig. És lassan én is belefáradok... Meddig még, kérdem egy éberebb pillanatban, meddig tûrjem még a hétköznapok lélekromboló ürességét?! Egyre feszültebben várom a csodát; lássak végre, legyen végre ünnep! De mintha hályog lenne szemeimen: nyitva vannak, de csak foltokat látok, három apró elmosódott fénypontocskát valahol távol. És a világból körülöttem csak pillanatokat tudok megragadni. Egyre inkább erõt vesz rajtam a késztetés, hogy letépjem szemeimrõl a hályogot, hogy még egy gyertyát gyújtsak, hogy lássak. Vagy rohannék a három távolban táncoló fénypont felé, szemben az idõvel, térrel, szemben a Mindenséggel. Hiszen ott lehet valahol, ott a távolban. Csak odáig kellene elérnem. De csak botorkálok a sötétben, keresek valamit vagy valakit, aki segíthetne. Botorkálok egyedül a sötétben, néha átesem valamin, néha belerúgok valakibe... Pedig tudom: ha lehajolnék, le, csak egy kicsit, akkor lehullana a szemeimet fogva tartó hályog, és mindent beragyogna a Fény. És akkor csak õ lesz velem...
1Thess 4,17 Azután mi, a kik élünk, a kik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe; és ekképen mindenkor az Úrral leszünk.

1 megjegyzés:

Unknown írta...

Már megint történt valami.....Valami,ami megfogott!!