2008. július 28., hétfő

AZ ÚR ÉRKEZÉSE
Mikor elhagytak, mikor lelkem roskadozva vittem,
csöndesen és váratlanul átölelt az Isten.
Nem harsonával, hanem jött néma igaz öleléssel.
Nem jött szép tüzes nappalon, de háborús
éjjel és megvakultak hiú szemeim, meghalt ifjúságom.
de Őt a fényest, nagyszerűt
Mindörökre látom.
Ady Endre

1 megjegyzés:

Szabó Katalin írta...

...Mikor a Minden távolinak tűnik,
mikor a lélek csak tévelyeg
váratlanul felfénylik az Ismeret.
Nem hangos kiáltással,
csak a csendben, halk nesszel
a Titok óvatosan felébresztett...


Szeretettel: gleam