2010. május 4., kedd

Őri István
DÖBBENÉS

Néha rádöbbenek, hogy
bármikor elveszthetlek

s arra, hogy nem elég
ha csak egyszer mondom,

hogy szeretlek.

Hogy bármikor történhet Veled
vagy velem valami,

hogy milyen jó hangodat hallani.

Arra, hogy milyen nehéz
néha őszintének lenni
és milyen könnyű
egy szóval megbántottá tenni.

Hogy meg kell mondani
ha valami fáj,
arra, hogy mindent tönkretehet
egy összeszorított száj.

Hogy túl rövid az élet arra,
hogy veszekedjünk
s, hogy mindig csak
jobb sorsot reméljünk.

Arra, hogy mindig kell,
hogy legyen erőnk arra,
hogy nevessünk
s mindig kell idő arra,
hogy szeressünk.

1 megjegyzés:

Alex írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.