Az újszülött természetrajza
Siklós
József könyvéből (részlet)
Születés
nélkül nincs élet!
„Bizony,
bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja meg az
Isten országát. – Ami testtől született, test az, és ami Lélektől született,
lélek az. Ne csodáld, hogy azt mondtam néked: Szükség néktek újonnan születnetek”.
(János 3,3;6;7.)
A születés
az élet kapuja. Amíg az ember valamely földi ország területén meg nem
született, addig annak az országnak nem állampolgára. Sehol nem tartják
nyilván, nem élvez jogokat, nem terhelik kötelezettségek. Mindezek a születés
pillanatával kezdődnek meg.
Így van ez
Isten országával is. Csakhogy annak polgárává nem lehetünk testi születés
által.
Isten Igéje arra tanít, s az emberiség történelme is
arról győz meg, hogy az egész emberi nemzetség egyetemlegesen, kivétel nélkül
a bűn uralma alatt áll, Istentől elszakadt állapotban van – Istentől, az élet
forrásától elszakadni, pedig annyi, mint szellemi értelemben a halál
állapotába zuhanni. „Az a neved, hogy élsz, és halott vagy!” – Isten felől
nézve ez az egész emberi nemzetség életének összefoglaló, jellemző
címfelirata. Ilyen értelemben mindnyájan Istentől elszakadt, hiábavaló életet
örököltünk szüleinktől, és ugyanilyent hagyunk örökségül gyermekeinkre a
testi születés útján.
Ezért
mondja Jézus Krisztus: „Ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja meg az
Isten országát.” Amint testi születés nélkül nem lehetünk egy földi ország
polgáraivá, úgy a Szent Lélektől való újjászületés nélkül nem léphetünk be
az Isten országába. Ezt a felülről való újjászületést nem pótolhatja
semmiféle vallásos gyakorlat, hittani ismeret, jócselekedetek buzgó
gyakorlása. Az ily módon vallásos-egyházias ember ezek alapján pusztán
templomát, egyházát látja meg, Isten országát viszont nem láthatja meg!
Isten nem
kíván lehetetlent. Ha kijelenti, hogy az újjászületés szükséges, akkor az
nyilván lehetséges is. Lehetséges, mert Ő lehetővé teszi! Elvégzi Szentlelke,
és Igéje által. „A szél fú, ahova akar, és annak zúgását hallod, de nem
tudod, honnét jő, és hová megy. Így van mindenki, aki Lélektől született.”
(János 3:8). „Nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá,
Istennek élő és maradandó beszéde által.” (1Péter 1,23).
Isten
Szentlelke váratlanul ellenállhatatlan erővel körülvesz egy embert – Isten
Igéje, mint termékeny mag a szívbe hull -, és megtörténik a felülről, újonnan
való születés, mely olyan gyökeres változást jelent az ember életében, hogy
utána a „régiek elmúltak, ímé újjá lett minden”! A névleges keresztyének
között annyira jelentését vesztett keresztség, (bemerítkezés), az
„újjászületés fürdője”. Valójában az óember halálát, a régi én
„vízbefulladását” jelenti. Az ilyen értelemben felfogott bemerítkezésről
mondja Jézus: „Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az
Isten országába”. Bemerített voltunk, akkor nyeri el igazi értelmét, ha Isten
Szentlelke, és Igéje elvégzi bennünk azt, amit a bemerítés csupán jelképesen
ábrázol ki.
Az újjászületés következtében az embernek
megváltozik a lelki világa, gondolkodás módja, viselkedése, érdeklődési köre:
Istenhez, emberekhez, családjához, munkatársaihoz, ellenségeihez való
viszonya, beszédmodora, szabadidejének felhasználása, és így tovább.
Minden
születés vérrel, és szenvedéssel jár. Az én megszületésem nagy fájdalomba, és
vérbe került. Mérhetetlen szenvedés, és keresztről hulló drága vér áll az
újjászületés hátterében is. Ingyen kegyelemből, Istentől azért nyerhetek új
életet, mert régi életem minden bűnéért elszenvedte Valaki a méltán
megérdemelt, igazságos ítéletet. A Golgota véres keresztjén átszegzett
tagokkal, iszonyú kínoktól elgyötörten, fájdalomtól cserepes ajkával az
Atyától, számunkra bocsánatot esdekelve szenved az egyetlen Ártatlan, az
egyetlen Igaz. Megsebesíttetett a mi bűneinkért, megrontatott a mi
vétkeinkért, az ÚR mindnyájunk vétkét Őreá vetette. Vérhullás közepette
történik újjászületésed: bűneiddel megérkezel a Golgotához, hittel borulsz le
a kereszt tövébe. Bűnös szívedre hull a drága vér, és hangzik feléd az
Evangyélium, a kegyelem örömüzenete: „Jézus Krisztusnak, Isten Fiának vére
megtisztít minket minden bűntől!” (1János 1,7)
A születés
ténye körül nem képzelhető el semmiféle bizonytalanság. Ha valakinek eszébe
jutna egy embertől ilyent kérdezni: ”vajon megszülettél-e?” –mindent el lehet
képzelni, csak efféle bizonytalankodó válaszokat nem: „Talán…,
valószínűleg…., azt hiszem…, bár egészen bizonyos nem vagyok benne…, nincs
kizárva, de hiszen azt biztosan nem lehet tudni…” – A születés nem elmosódó,
hanem határozott kiindulópont.
Így van ez
a Szentlélek által történő újjászületés esetében is. Ha bizonytalanságban
vagy benne: rendszerint még az időpontja is felejthetetlenné válik (bár
nyilván nem ez a döntő), és az újjászületés ténye életedet két élesen
elkülönülő, egymással ellentétes részre osztja: „Mi tudjuk, hogy átmentünk a
halálból az életre.” (1János 3,14.).
Az is
nyilvánvaló, hogy a születés kezdet. Senki nem mondhatja: „1925-ben születtem
ugyan, de azt megelőzően is éveken át, éltem már a földön, tehát születésem
nem is olyan nagyon jelentős esemény az életemben.”. Lelki értelemben sem
lehet így beszélni. Aki valóban újjászületett, sosem fogja azt mondani:
„Újjászületésem előtt is mindig hívő voltam, igaz ember voltam, Istennel való
kapcsolatom mindig is rendezett volt, mióta az eszemet tudom.” Pál apostol
így értelmezi saját újjászületését: „Krisztus Jézusban dicsekszünk, és nem a
testben bizakodunk. Jóllehet énnekem test szerint is van miben bizakodnom. Ha
valaki más úgy véli, hogy testben bizakodhat, én sokkal inkább. Körülmetéltek
nyolcad napon. Izrael nemzetségéből, Benjámin törzséből való vagyok, héberek
közül való héber, törvény tekintetében farizeus, - a törvény által követelt
igazság tekintetében feddhetetlen voltam”. (Mintha ma így szólna valaki:
nyolcnapos koromban megkereszteltek, ősi református családból származom.
Debrecenből valók vagyunk, presbiter, sőt lelkész-őseim is voltak.
Gyerekkorom óta tudok minden zsoltár éneket, becsületese, erkölcsös életet
élek. Rendőrséggel soha bajom nem volt, nem öltem, és nem loptam, nem iszom,
és nem kártyázom…) „De én mindezt, ami nékem nyereség volt – folytatja Pál -,
a Krisztusért kárnak ítélem. Sőt, ezen felül most is kárnak és szemétnek
ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének mindent túlhaladó
nagyságáért. Őérette mindent kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek. Hogy a Krisztust megnyerjem, és Őbenne
olyannak találtassam, mint akinek nincs saját igazságom a törvényből. Hanem
van igazságom a Krisztusban való hit által.” (Filippi 3,3-9) Ha ugyanis
mindig jó ember, igaz ember, Isten barátja, és engedelmes gyermeke voltál,
természetednél fogva, s a magad erejéből is. Miért kellett akkor Isten Fiának
érted szenvednie, véreznie, és meghalnia? Az újjászületett ember tudja: nincs
semmi „saját igazsága”, nincs mivel dicsekednie Isten előtt. Új életét csupán
Megváltó Krisztusának köszönheti. A Vele való találkozás lezárja az élet
Isten nélkül való korszakát, és megnyitja a tudatosan, és hálás örömmel
vállalt Isten-gyermekség korszakát.
|
2012. június 9., szombat
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése