ERŐFESZÍTÉSEKET „A HAZA MEGMENTÉSÉRE”
(1848. július 11.)
(Minden egykorú forrás páratlannak mondja a bibliai utalással befejezett Kossuth-beszéd fogadtatását. S hogy a képviselők jól tolmácsolták a nemzet többségének elszántságát, azt híven tükrözte az egy éven át tanúsított ellenállás a „poklok kapuin” át rázúduló minden veszedelemmel szemben.)
„Azt hiszem, hogy midőn egy nemzet minden oldalról fenyegettetik, de ez sejti, érzi a bizalmat, hogy meg tudja, meg akarja, meg fogja magát menteni: akkor a haza megmentésének kérdését soha semmi kérdéstől nem kell felfüggeszteni. (Zajos tetszés és éljenzés.) Ha ma mi vagyunk e nemzet ministerei, holnap mások lehetnek, ez mindegy; a nemzet ezzel a ministeriummal, vagy másikkal, kell hogy megmentse a hazát; de hogy akár ez a ministerium, akár a másik megmenthesse, a nemzetnek erőt kell teremtenie. Azért minden belmagyarázatok kikerülése végett egyenesen, ünnepélyesen kérem, midőn azt mondom, hogy adja meg a képviselőház a 200,000 főnyi katonát s az erre szükséges pénzerőnek előteremtését. (Nyáry Pál felemelkedik helyéről, példáját az egész képviselőház követi, e szó »megadja!« harsog az egész teremben. – Szűnni nem akaró lelkesedés.) Uraim! mit mondani akartam, az, hogy ne vegyék e kérést a ministerium részéről ollyannak, mintha maga iránt bizalmat kívánna szavaztatni; – nem! a hazának megmentését akarta megszavaztatni; – meg akartam kérni önöket, uraim, hogy ha van valahol a hazában egy sajgó kebel, melly orvoslásra, ha van egy kívánság, melly kielégítésre vár: szenvedjen még egy kissé e sajgó kebel, s várjon még egy kissé e kívánság, – ne függesszük fel ezektől azt, hogy megmentsük a hazát. (Zajosan kitörő helyeslés.) Ezt akartam kérni, de önök felállottak; S ÉN LEBORULOK E NEMZET NAGYSÁGA ELŐTT, s csak azt mondom: annyi energiát a kivitelben, mint a mennyi hazafiúságot tapasztaltam a megajánlásban, s Magyarországot a poklok kapui sem fogják megdönteni! (Szűnni nem akaró lelkesedés, helyeslés és éljenzés.)”
A NÉP KÉSZ MEGVÉDENI A HAZÁT
(1848. október 1.)
(Kossuth távollétében is hatni kívánt a képviselőház helytállására. Ezt szolgálta ez a levele, amelyben alföldi honvédtoborzó útjának páratlan eredményeiről, a nép tettrekészségéről számolt be.)
„Kérem elnök urat, adja a képviselőháznak tudtára, hogy én, miután Pest vármegyében magamnak azon meggyőződést szereztem, hogy a nép, bár lelkesedésétől sokat vártam, olly készséggel s olly tömegben kél fel hazánk ellenségeit semmivé tenni, mely legmerészebb várakozásomat is felülhaladja.”
„Kötelességemnek tartottam ennyit a Nemzet képviselőinek mély tisztelettel tudtul adni azon biztos reményben, hogy ez ujabb ösztönül szolgáland a képviselőház hazafiui határozottságának, mi szerint szegény elárult hazánk jogaiból semmi ármánynak, semmi árulásnak, semmi fenyegetésnek egy hajszálnyit se engedjen.
A magyar népet rendszeresen elszenderitették hosszu éveken át. S mert aludt, azt gondolták, hogy ereje kihalt. De ő csak aludt s a veszély által álmából felrázva ollyan, mint a pihent oroszlán, melly most is meg fogja mutatni, hogy a magyar senkit sem bánt, de őtet sem bánthatja senki büntetlenül.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése