2008. március 17., hétfő

Illyés Gyula
NÉLKÜLED
Nélküled, mint az olló egy fele
– van árvább ennél?
suta a sorsom: hogy vágjak vele?
Mit kezdenék, ha nem szeretnél?
Csak párban, mint a láb,
úgy mehetek tovább!
Vagy nézd, hogyan ível,
vagy néz a madarat!
Nem is én vágyok szállani, hanem
a két hű igen ütemeivel
a győztes szerelem!
Add párba szárnyul hát magad
s megköszönöm, hogy veled volt közöm
ahhoz, amire szánt a végzet –
Azaz, hogy köszönöm
ezt a tíz évet,
az örömöm,
hogy élek.

Nincsenek megjegyzések: