2010. április 24., szombat

S ha Te is egyszer-másszor szomorú leszel, s hasztalanul jársz-kelsz az emberek között, a szomorúságodon nem segít senki, és úgy érzed, mintha valami nagy-nagy súly ülne a lelkeden, és napról napra jobban belefáradsz, s talán már azt is hiszed, hogy nem bírod tovább: egy este szökj le titokban a tóhoz. (...) Ha szomorúságoddal a tó partján megállsz: olyan kék lesz a víz, mint még sohase volt.
A legcsöndesebb szellő indulását meghallhatod, akkora lesz a csend, s ameddig ér a nádas: minden nádszál csak neked muzsikál akkor. (...) Hunyd be a szemed, ha látásod már nagyon gyönge lesz, akkor és egyszeribe látni fogod a madarak táncát bent a tocsogóban. És akkor, azon a csöndes estén maga a tó mesél neked tovább, folytatja ott, ahol én abbahagytam. És akkor a csöndes estén, Te elfelejted, egészen biztosan elfelejted, hogy szomorú voltál.
(Wass Albert)

2010. április 23., péntek

...köszönöm a harmóniát,
köszönöm a dallamokat,
köszönöm a fáradtságodat,
köszönöm a fájdalmaidat,
köszönöm az örömeidet,
köszönöm az ajándékot,
köszönöm a könnyeimet...

(Pihe)

"És vigyázz, ember, minél kevesebb az úti csomagod, annál közelebb vagy a Célhoz, s aki mindenét és mindenkijét elvesztette, az nagyon figyeljen, áhítatosan figyeljen, mert ahhoz már nagyon közel van a Cél: ahhoz már nagyon közel hajolt az Isten."

(Mezei Mária)

2010. április 20., kedd


Bántott a világ… Szíved rejtekén sebzetten hallgatsz,
s most töviseivel mélyen lelkedbe váj
az értetlen csend. De magányod lassan a végtelenbe foszlik…
Láthatatlan karok ezrei ölelnek, s felépül benned újra a Rend.

Simon András: Életed üzenet

2010. április 10., szombat

Magyar imádság


Uram, egy népért könyörgök:

fordítsd felé szent orcád!

Szíved ajtaján ím, zörgök:

Tied hatalom és ország!


Uram, egy népért könyörgök:

sokszor káromol az ajka.

Szenteld meg ajkát, s felzendül

a legszebb zsoltárszó rajta!


Uram, egy népért könyörgök:

a szíve sokszor oly konok.

Hódítsd meg, s akkor e szív lesz majd

királyi zsámolyod.


Uram, egy népért könyörgök:

mindene van, mégis szegény.

Mert Nélküled árva koldus

aranyhalmai tetején.


Uram, egy népért könyörgök:

szabadságra vágyott,

de bűnei bilincséből

Tehozzád alig kiáltott.


Uram, egy népért könyörgök:

annyit folyt könnye s vére!

Varázsolj arcára mosolyt

és vidám napot egére!


Uram, egy népért könyörgök:

érezze, mindig szeretted.

Gyógyítsad meg a vakságát,

s ragyogjon felé kereszted!


Uram, egy népért könyörgök:

magyar népemért most, sírva.

Imádságom szívembe van

örök betűkkel beírva.


Szénási Sándor


2010. április 5., hétfő