2010. december 31., péntek

AZ ÉV VÉGÉRE

Ezsdrás erős szívvel törekedett keresni és cselekedni az Úr törvényét és tanítani Izraelben a rendeléseket és ítéleteket.(Ezsdrás 7, 10)
Legyen jó és áldott befejezése ennek az évnek. Ne evéssel, ivással, feledtető szórakozással világi társasánban ünnepeljünk, hanem Isten gyermekeivel, az isteni Igére figyelve. Mindenekelőtt azonban legyünk csendben, mint Ezsdrás. Álljunk Isten jelenlétének világosságába! Vannak csapongó lelkek és felkészült szívek - ez a kettő az év utolsó napján élesen szétválik. Ezsdrás a mély, belső életű emberek közé tartozott. Istenben gyökerezett. Élete Isten Igéjére épült, szíve mélyéből kereste Isten törvényét. Kutatta, elmélyedt benne. Lelki szeme megnyílt az isteni igazságokra.
A gyermekeket a külső világ benyomásai ragadják meg, ezért nem képesek kitartani sokáig egy dologban. Sok felnőtt hasonlít hozzájuk. Nem gyakorolják magukat abban, hogy szívük egyetlen pontra irányuljon. Aki csak értelmével foglalkozik az Isten Igéjével és szíve nem mélyed el benne, az nem tapasztalhatja meg annak megtisztító, átformáló erejét. Isten Igéjében közli velünk szívét, gondolatait. A Szentírás feleletet ad az emberi szív legfontosabb kérdéseire. Megítéli bűneinket, ferdeségeinket. Az Igének megjobbító hatása is van, az igazságra vezet, hogy Isten emberévé legyünk, minden jó cselekedetre felkészítve (2 Tim 3, 16). Ezsdrásnál mindhárom együtt volt: kutatta az Igét, aszerint cselekedett, és így tanított másokat. Ez tette őt áldott emberré. Isten ajándéka volt népe számára.
Isten Igéjére kell felépülni az egyes ember, a család és a nép életének, különben elmaradhatatlan a romlás. „Vissza az Igéhez, a Bibliához!" - ez legyen a jelszavunk, különben nem lesz hajnal a sötét éjszaka után (Ézs 8, 20). Ezsdrás élete felett Isten jóságos keze nyugodott (Ezsd 7, 9). Ha eddig hiányzott életünkből ez az áldás, akkor magunkban keressük ennek okát. Isten előtt elcsendesedve bízzuk életünket újra és egészen Krisztusra!
„Jézus legyen jelszavunk, midőn egy új évbe lépünk. Jézus neve pajzsunk, mellyel harcol s győz is népünk. Kössünk vele szent frigyet. Bölcsességre Ő vezet. - Jézus téged nem hagyunk, ez évben is téged kérünk: Te légy hajnalcsillagunk, Te légy a mi bölcs vezérünk. Akkor áldott lesz utunk, szép célunkhoz eljutunk."


Carl Eichhorn:
"Isten műhelyében" c. könyvéből

2010. december 2., csütörtök

ISTEN ÉS TE

Egyedül ISTEN tud ALKOTNI,
de az alkotást te tudod érvényre juttatni.
Egyedül ISTEN tud életet TEREMTENI,
de te tudod tovább adni.
Egyedül ISTEN adja az EGÉSZSÉGET,
de te tudod azt megtartani.
Egyedül ISTEN ajándékozza a HITET,
de belőled árad a bizonyosság.
Egyedül ISTEN tud REMÉNYSÉGET ültetni,
de te tudsz társadnak bizalmat szavazni.
Egyedül ISTEN képes SZERETETRE ébreszteni,
de te tudsz mást szeretni.
Egyedül ISTEN adja a BÉKÉT,
de te a mosolyt.
Egyedül ISTEN-től van az ERŐ,
de te tudsz a csüggedtbe erőt önteni.
Egyedül ISTEN az ÚT,
de te tudod azt másoknak megmutatni.
Egyedül ISTEN a FÉNY,
de te tudsz mások szemébe ragyogást hozni.
Egyedül ISTEN teszi a CSODÁT,
de te hozod hozzá az öt kenyeret és a két halat.
ISTEN egymagában mindenre képes,
mégis úgy látta jónak, hogy RÁD IS SZÁMÍTSON!
A szeretet annyit jelent, hogy nem vagyok egyedül; az egyik kezemet az Úristen fogja, a másikkal én fogom embertársaim kezét. (Sík Sándor)

2010. november 8., hétfő

Eredj, ha tudsz!

Egy szívnek, mely éppúgy fáj,
mint az enyém

Eredj, ha tudsz...
Eredj, ha gondolod,
Hogy valahol, bárhol a nagy világon
Könnyebb lesz majd a sorsot hordanod,
Eredj...
Szállj mint a fecske, délnek,
Vagy északnak, mint a viharmadár,
Magasából a mérhetetlen égnek
Kémleld a pontot,
Hol fészekrakó vágyaid kibontod.
Eredj, ha tudsz.

Eredj, ha hittelen
Hiszed: a hontalanság odakünn
Nem keserűbb, mint idebenn.
Eredj, ha azt hiszed,
Hogy odakünn a világban nem ácsol
A lelkedből, ez érző, élő fából
Az emlékezés új kereszteket.

A lelked csillapuló viharának
Észrevétlen ezer új hangja támad,
Süvít, sikolt,
S az emlékezés keresztfáira
Téged feszít a honvágy és a bánat.
Eredj, ha nem hiszed.

Hajdanában Mikes se hitte ezt,
Ki rab hazában élni nem tudott
De vállán égett az örök kereszt
S egy csillag Zágon felé mutatott.
Ha esténként a csillagok
Fürödni a Márvány-tengerbe jártak,
Meglátogatták az itthoni árnyak,
Szelíd emlékek: eszeveszett hordák,
A szívét kitépték.
S hegyeken, tengereken túlra hordták...
Eredj, ha tudsz.

Ha majd úgy látod, minden elveszett:
Inkább, semmint hordani itt a jármot,
Szórd a szelekbe minden régi álmod;
Ha úgy látod, hogy minden elveszett,
Menj őserdőkön, tengereken túlra
Ajánlani fel két munkás kezed.
Menj hát, ha teheted.

Itthon maradok én!
Károgva és sötéten,
Mint téli varjú száraz jegenyén.
Még nem tudom:
Jut-e nekem egy nyugalmas sarok,
De itthon maradok.

Leszek őrlő szú az idegen fában,
Leszek az alj a felhajtott kupában,
Az idegen vérben leszek a méreg,
Miazma, láz, lappangó rút féreg,
De itthon maradok!

Akarok lenni a halálharang,
Mely temet bár: halló fülekbe eseng
És lázít: visszavenni a mienk!
Akarok lenni a gyujtózsinór,
A kanóc része, lángralobbant vér,
Mely titkon kúszik tíz-száz évekig
Hamuban, éjben.

Míg a keservek lőporához ér
És akkor...!!

Még nem tudom:
Jut-e nekem egy nyugalmas sarok,
De addig, varjú a száraz jegenyén:
Én itthon maradok.

Reményik Sándor

1918 december 20

2010. november 4., csütörtök

A CHILEI BÁNYÁSZOK ISTENRŐL TETTEK
TANÚBIZONYSÁGOT

Minden bányász egy olyan pólót viselve jött ki a mentőkapszulából, aminek az elején az állt, hogy "Köszönöm Uram". A póló hátulján ezek a szavak álltak: "Neki legyen dicsőség és tisztesség", a 95. zsoltár 4. sorát idézve: "Kezében vannak a föld mélységei, és övéi a hegyek csúcsai".
A CBN News arról számolt be, hogy a chilei bányából kimentett bányászok többsége mély lelki életről és az Istenben való töretlen hitről tettek bizonyságot. A riport azt is megjegyzi, hogy mindannyian egyetértettek abban, hogy a hitük tartotta őket épségben és biztonságban azalatt a 70 nap alatt, amíg a föld mélyében voltak.A riport szerint minden egyes bányász egy olyan pólót viselve jött ki a mentőkapszulából, aminek az elején az állt, hogy "Köszönöm Uram". A póló hátulján ezek a szavak álltak: "Neki legyen dicsőség és tisztesség", a 95. zsoltár 4. sorát idézve, ami azt írja: "Kezében vannak a föld mélységei, és övéi a hegyek csúcsai". A póló ujján pedig "Jézus" neve szerepelt.
Mario Sepúlveda, a második dolgozó, aki kilépett a kapszulából, ezt mondta: "Isten és az ördög harcolt felettem, és Isten győzött. Mindvégig tudtam, hogy ki fognak hozni. Mindvégig hittem az itteni chilei szakemberekben és a Nagy Teremtőben." A negyedik felszínre lépő bányász, Carlos Mamani, azonnal letérdelt, ahogy kijött a kapszulából, majd az égre mutatott, hálát adva Istennek, és ugyanígy tett Omar Reygadas, akinek egy Biblia is volt a kezében, a sisakjára pedig ez volt írva: "Isten él". Egy másik riport megjegyzi, hogy a 19 éves Jimmy Sanches még a bányában rekedve írt egy levelet, amit felküldtek a felszínre, ezzel a szöveggel: "Valójában 34-en vagyunk, mert Isten soha nem hagyott el minket itt lent."
A chilei bányászok csodával határos megmenekülésére is emlékezve, idézzük azt a zsoltárt, amely mindannyiuknak ennyi lelki erőt, kitartást és reményt adott:
"Gyertek, zengjünk dalt az Úrnak, ujjongjatok üdvünk sziklája előtt!Dicsőítő énekkel lépjetek színe elé, magasztaljátok hangosan, zsoltárt énekelve!Mert nagy Isten az Úr, fölséges király minden isten fölött.Kezében vannak a föld mélységei, és övéi a hegyek csúcsai.Övé a tenger, ő alkotta, övé a föld, keze teremtette.Gyertek, boruljatok le és imádjátok, hajtsatok térdet az Úr előtt, aki teremtett minket!Mert ő a mi Istenünk, mi pedig legelőjének népe, s kezére bízott nyáj vagyunk..."
Hálával eltelt szívvel dicsérjük mi is az Urat tetteiért és csodáiért, azért is, amit a chilei bányászokkal tett; dicsérjük és dicsőítsük Őt, mert jó; hisz mi is a mélységekből kiáltunk Hozzá, akár a bányászok a messzi dél-amerikai országban!

2010. október 25., hétfő

Testvér... talán Te is voltál már úgy, hogy életed bizonyos szakaszaiban olyan nehézségek, próbatételek súlya rakódtak a válladra, hogy elmondhattad a zsoltáríróval: Míg elhallgatám, megavultak csontjaim a napestig való jajgatás miatt. Zsolt 32,3. De gondold el, Jób micsoda veszteségeket élt át... a mi szenvedésünk ahhoz képest elenyésző, Jézus Krisztus szenvedéseire nem is gondolva! Az Úr megenged kemény próbákat, nyomorúságot az életünkben, de a kimenekedést is megadja, ha a próbák elérték céljukat! De mi a céljuk ezeknek a nyomorúságoknak az életünkben? Hogy meglássuk, nincs más kapaszkodónk, egyedül az Úr! Amíg ezt nem látjuk meg az életünkben, addig tartanak a próbák. A világ erre azt mondaná (mondja is), hogy a keresztyén ember tehetetlen. De Isten gyermeke ebben a tehetetlenségében tapasztalja meg az Isten kegyelmét. Ha már minden emberi segítség csődöt mondott... ha már nem tudsz senkihez fordulni segítségért... ha már annyira kiment a lábad alól a talaj, hogy az életedet is eldobdád (ez az ellenség legnagyobb támadása)... ha már minden kapaszkodót elveszítettél... ha "egyedül" maradtál a próbák terhe alatt, ekkor jöhet el életedben az a pillanat, amikor felébreszted Jézus Krisztust életed hajójában, ahogy egykor a tanítványok tették:
És az Ő tanítványai hozzámenvén, felkölték Őt, mondván: Uram, ments meg minket; mert elveszünk. És monda nékik: Mit féltek, óh kicsinyhitűek? Ekkor fölkelvén, megdorgálá a szeleket és a tengert, és lőn nagy csendesség. Máté 8,25-26.

És megtapasztalhatod ezek után azt a hatalmas szabadítást, ahogy Jézus lecsendesítette a tengert. Neki mindenek engedtek, minden felett hatalma van. Még a Te porszem életed fölött is.
Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön. Máté 28,18.
A hívő keresztyén ember nem hiányozhat az élet iskolájának ezekről az "óráiról". Az összetörettetés életünk, tanítványságunk nagyon fontos része. De bízz az Uradban, mert Ő ott van melletted és nem engedi el kezed. Neki Te mindennél fontosabb vagy... szeret téged. És ha mi megerősödtünk, és bizodalmunk van az Úrban, akkor az áldásait is megtapasztalhatjuk.

Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülrõl való, és a világosságok Atyjától száll alá, a kinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka. Jak 1,17

2010. október 23., szombat

AZ ŐSZ ÜZENETE
Nem szeretem az őszt. Nyirkos, ködös, esős reggeleire még csak rágondolva is önkéntelenül összehúzom magamon a pulóveremet. Diákkoromra gondolok: szinte csontjaimig hatolt a ködös hideg, s órák kellettek, mire szinte "kiengedett" testemből a fázósság. Szinte sóvárogva várom az egyre gyengülő nap melegét, ha néha-néha kaphatunk belőle egy kevéskét, de már nagyon jól tudom, a nap melegítő sugaraiból minden nappal kevesebb jut majd, s végül kiteljesedik a hideg uralma.Kapaszkodom valami reménysugárba, s keresem benne a jót, s nem értem Petőfi mit látott benne olyan szépet, melyet versbe is öntött.
Ma hajnalban azonban megértettem valamit: az üzenetet, melyet Isten ezáltal az évszak által küldött el nekem. Egy valami biztos: ősszel a legpompásabbak a fák!Sokat utazom, s a minap is megtelt a szívem hálával, hogy az Úr ilyen csodásat alkotott.Ahogy halnak, csendben elbúcsúznak a levelek a fák ágairól, utolsó -mint egy búcsú üzenetként- káprázatosan gyönyörűvé teszik a tájat.Mindenütt aranysárga, bordó, rozsdabarna színűbe öltözik ilyenkor a temészet. Isten üzenete számomra egy apró kis gondolat, mégis megragadott, mert egyre szaporodó éveimre nézve elszomorodás helyett belső békességre int.
Volt idő, mikor kétségbeestem, mikor rádöbbentem, hihetetlen gyorsasággal rohannak felettem az évek. Lassan megöregszem, elenyészem és elmúlok erről a földről, noha tudom hová megyek -hisz mennyei Hazám felé igyekszem- mégis elöntötte szívemet a félelem: Istenem milyen lesz az öregkor?! Mi lesz, ha már "más övez" fel engem?! Milyen öröm várhat egy idősödő embert?! Belső derű vagy emberektől való lassú elhagyattatás?! Magány?!
Aztán ez a rettegés elmúlt a szívemből. Isten mélyebbre ásott bennem, tisztított, formálta jellemem, s ragaszkodóbbá tette szívem Őmaga felé jobban, mint bármikor azelőtt.
Ma hajnalban még tovább vitte bennem munkáját Szelleme által: beszélgetett velem, s lélekben elém hozta azokat a gyönyörű leveleket, amelyeket hetek óta szinte minden nap megcsodálok.
A levél nem csak úgy egyszerűen hull le a fáról. Ha zöld színében hullna le, a fa betegségét jelezné.Amikor a természet még telve van élettel, fürdik a nap melegében a fa teljes egészében áramlik a gyökérből a tápanyag. Minden apró ágacskába, s levélkébe jut belőle bőven.Aztán közeledik az ősz.S a természet -Isten drága teremtési rendjének megfelelően- felkészül az elmúlásra, a hidegre, a télre. A télre, mikor mindennek el kell csendesülnie, pihennie...S a fák is készülődnek. Készülődnek, hogy az elcsendesedés után újjá éledjenek, s rügyet fakasszanak, új leveleket, termést, gyümölcsöt hozzanak!De a mostani levelekre már soha többé nem lesz szükség. Azok valóban elenyésznek, elhalnak...Igen, a fák is készülődnek. Egyre inkább egy helyre koncentrálja a tápanyagot önmagában: a gyökérzetbe. Mintha csak tudatosan arra gondolna: mind többet össze kell gyűjtenem, egy helyen tárolnom, hogy tavasszal minden erőmmel áramoltassam egész testembe, s belőlem így új élet, gyümölcs születhessen!
S ahogy az éltető tápanyagból egyre kevesebb jut a levelekbe, azok szépen lassan elváltoznak.Elváltoznak színeikben.Ettől, a levelek lassú elmúlásától kapnak a fák Istentől olyan csodálatos ruházatot!
S lassan hajnalban megfogalmazódott a csendes imádság bennem: Uram! Bárcsak így múlhatnék el erről a földről én magam is: ahogy mind kevesebb lesz bennem az életből, annál több lenne bennem Szentlelkedből!S venne az egész valóm már ezen a földön lelkiképpen ilyen pompás a Mennybe készülő öltözetet!Bárcsak kiteljesedne bennem a Tőled kapott öröm, békesség és reménység!S az életem drága Igéje meghatározóvá lehetne számomra, hogy aki csak rám néz, s lassan elmúló testemet látja, egyben a bizonyságot is láthassa rajtam:


HA ELENYÉSZIK IS TESTEM ÉS SZÍVEM,
SZÍVEMNEK KŐSZIKLÁJA ÉS ÖRÖKSÉGEM
TE MARADSZ, ISTENEM, ÖRÖKKÉ!
(Zsoltárok 73,26)

Bár ilyen lenne az én "őszöm"!

2010. október 21., csütörtök

Amikor csendesen, belső békével a szívünkben szólunk embertársainkhoz, szavaink gyökeret vernek. Megmozdítják, feltörik a szunnyadó erőket, kaput nyitnak a másik lelkének ajtaján. A segítő, biztató szó úgy kell mindenkinek, mint egy falat kenyér, ne fukarkodjunk vele. A jó szó a másik lelkében termékeny talajra hullik és idővel ott életre kel és gyümölcsöt hoz.
LÁTHATÓ AZ ISTEN

Fűben, virágban, dalban, fában, születésben és elmúlásban, mosolyban, könnyben, porban, kincsben, ahol sötét van, ahol fény ég, nincs oly magasság, nincs oly mélység, amiben Ő benne nincsen. Arasznyi életünk alatt nincs egy csalóka pillanat, mikor ne lenne látható az Isten.
De jaj annak, ki meglátásra vak, s szeme elé a fény korlátja nőtt. Az csak olyankor látja őt, mikor leszállni fél az álom:
Ítéletes, Zivataros, villám-világos éjszakákon.

* * *

"Nem haragszom soha az emberekre, ha másképpen vallják a dolgokat, mint én, mert tudom, hogy az ő igazságuk is éppen olyan igazság a maguk szempontjából, akár az enyém. (...) Az élet sok apró igazsága között talán nem is az igazság a fontos. Hanem a békesség, mellyel megszorítjuk egymás kezét az igazság fölött."


* * *

"Minden embernek van egy útja, amelyiken járnia kell. Nem lehet letérni róla. Az ember azt hiszi, hogy akik egy födél alatt élnek, azoknak útjok is egy. De ez nem így van. Nem a födelen múlik, hanem az utakon. A födél nem tartja össze az utakat, ha azok nem úgy indultak, hogy egymás mellett haladhassanak hosszú ideig."


Wass Albert

2010. október 20., szerda

A HAARP project

Alkalomhoz illően ma éjjel egy titokzatos, időjárás-befolyásolási kísér(le)tet vizsgálunk meg. Lehet, hogy a nagy nyilvánosság csak álca? Tények és talányok.
A Nagy Hadrongyorsító után egy újabb különleges létesítményt mutatunk be, amely viszonylag kevés figyelmet kapott a hazai médiában, pedig igen sajátságos célokat szolgál. Hogy pontosan milyeneket? Azt talán senki nem tudja néhány kiváltságos tudóson és katonai vezetőn kívül, akik Alaszka kietlen jégmezőin, fagyos tundráin dolgoznak.
Itt emelkedik ugyanis az a több száz példányból álló, túlméretezett ruhaszárító formájú, scifibe illő anenna-mező, amely közel 10 éve nem hagyja nyugodni az Ufó-rajongók, a pacifisták, valamint az összeesküvés-elméletek kedvelőit. Ez a HAARP, vagy más néven High Frequency Active Auroral Research Program, legalábbbis amennyi látható belőle. Elméleti (nyilvános) célja az Ionszféra tanulmányozása, méghozzá aktív eszközökkel. Ez azt jelenti, hogy nem csak mérik az Ionoszférában zajló eseményeket, ott eredő sugárzási frekvenciákat, hanem nagy energiájú rádióhullámokkal befolyásolják is azt. Vagyis, óriási teljesítményű adókkal, nagy intenzitású sugárnyalábbal bombázzák a légkör ezen rétgét, az eredményt pedig a mezőn álló antennákkal mérik - elméletileg.

További képek: Az eredmény ugyanis sokak szerint nem csupán néhány visszavert radarhullám, amely az ionoszféra állapotát tükrözi. Számtalan elmélet kering arról, hogy a kisugárzott energia mi mindenre lehet képes; és ezek közül még a legkevésbé vad elképzelés az időjárás aktív befolyásolása. Sokan még ezen is túlmennek; úgy vélik, hogy a HAARP segítségével lehetővé válik földrengések kiváltása, vagy éppen az emberi tudatállapot befolyásolása, méghozzá távoli kontinenseken, földrészeken. Persze néha ugyanezek az emberek azt is állítják, hogy naponta elrabolják őket, vagy szellemekkel társalognak.De vajon mi lehet az igazság a HAARP projecttel kapcsolatban? Vizsgáluk meg a tényeket kicsit részletesebben.
Először is, a HAARP project (látszatra) közel sem olyan titkos, mint bármilyen más katonai fejlesztés, vagy akár a híres-hírhedt 51-es körzet. A HAARP projectnek saját honlapja van, webkamerával és fotókkal. A HAARP project látható Google Earth-on (62.3928 N, 145.1502 W), igaz, valamiért az egyi felét "véletlenül"(?) kisebb felbontásban vette fel a műhold. A HAARP projectet részben az amerikai Légierő, részben a Haditengerészet finanszírozza (ami persze nagon is elgondolkodtató egy tudományos kísérlet esetében). A HAARP projectnek saját erőműve van, mivel a kisugárzott energiamennyiség leadásához több MW-ot használnak fel az antennák. Mihez kell ennyi energia? Kétségtelen, hogy alkalmas lehet például az EMI-hatás részleges kiváltására, mi bizonyos típusú atombombák robbanásakor keletkező, elektromos kommunikációt és elektronikát megbénító másodlagos effektus. Ezt figyelembe véve a HAARP lehet védelmi fegyver, de vajon hogyan irányítható?
Az időjárás módosítása a szekptikusok szerint azért képtelenség ily módon, mivel az Ionoszféra a 30-150 km-es magasságon helyezkedik el, míg az időjárás, mint folyamat (ismereteink szerint) döntően a troposzférában, max. 10-15 km-es magasságig zajlik. Ez az elmélet viszont figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy az utóbbi évtizedekben fény derült számtalan olyan magaslégköri jelenségre, amelyek valószínűleg döntően hozzájárulnak a légkör elektromos engyensúlyának fenntartásáoz. Ilyenek például a normál, láthat villámok felett keletkező titokzatos, kékes-vörös színben pompázó jetek, sprite-ok v. manók, amelyek - tiszavirág életű létezésük idejére - akár a mezoszféráig is felérhetnek. Mivel ezeknek a puszta létét is alig több, mint tíz éve fedezték fel, szinte semmit nem tudunk az időjárásban betöltött szerepükről, vagy természetükről. Lehetséges, hogy a HAARP project megalkotói többet tudnak minderről?
Ami a tudatmódosítást illeti, elméletileg valóban befolyásolhatóak az emberek alacsony frekvenciás rádióhullámokkal, ha azok elég erősek. Természetesen nem lehet őket rávenni arra, hogy "A" kóla helyett "B" kólát vegyenek, vagy X helyett Y elnökre szavazzanak; de hangulatok, például eufória v. depresszió egyaránt stimulálhtóak lehetnek így.
Ugyanakkor viszont a HAARP project ennél jóval magasabb hullámsávokon sugároz (legalábbis hivatalosan). Rejtély viszont, hogy - ha folytak, vagy folynak is ilyen irányú kísérletek - hogyan lehetne irányítani mindezt földrajzilag. És mielőtt bárki azt hinné, hogy csak az USA telepít titokzatos komplexumokat távoli, elhagyott vidékeken, egy még ennél is több talányt felvető alakzat található Szibéria egy félreeső szegletében. Ennek a kísérteties épületegyüttesnek nincs hivatalos honlapja (további képek itt) , és nincs rá se hivatalos, se félhivatalos magyarázat.
Vajon ez lenne az Orosz HAARP project? Az időjárást akarták ezekkel az óriási, transzformátorokra emlékeztető monstrumokkal befolyásolni? Lehetséges ez? És ha az amerikai változat csupán meteorológiai kutatás, akkor miért a Légierő és a Haditengerészet finanszírzza?

2010. október 6., szerda

2010. október 4., hétfő

2010. szeptember 27., hétfő

“Az igazi megbocsátás arról szól, hogy az illetőt, aki vétett ellenünk, ugyanoda, pontosan ugyanabba a státuszba fogadjuk vissza, ahonnan vétke miatt kiesett.”
* * * * *
“Ha szeretsz, más szemmel nézel a világra; nagylelkű leszel, megbocsátó, jószívű, pedig korábban esetleg kemény és rideg voltál. Az emberek óhatatlanul is hasonlóan viszonyulnak majd hozzád, s hamarosan abban a szeretetteljes világban élsz, amit te magad teremtettél.” (Anthony de Mello)

2010. szeptember 21., kedd

A SZOMORÚSÁG OLYAN FAL,
AMELY ELVÁLASZT KÉT KERTET.

* * * * * * * *

Kapásból elutasítjuk azokat a tanúvallomásokat,
amelyek enyhítő körülményekre hivatkoznak.
Azaz: annyira meg vagyunk győződve a saját ítéletünk helyességéről,
hogy érvénytelennek tekintjük azokat a bizonyítékokat,
amelyek nem minket igazolnak.
Ami méltó arra, hogy igazságnak nevezzük, soha nem érhető el ilyen eszközökkel.

2010. szeptember 15., szerda

A SEBÉSZ ÉS A KISFIÚ

Egy nap a szívsebész, azt mondta a kisfiúnak:- Holnap reggel ki fogom nyitni a szívedet.- Ott fogod találni Jézust - vágott közbe a fiú!
A sebész bosszankodva felnézett.- Fel fogom vágni a szívedet - folytatta -, hogy lássam, mennyi károsodás történt.- De amikor felnyitod a szívemet, Jézust fogod ott találni - mondta a fiú.A sebész a szülőkre tekintett, akik csendben ültek.- Miután látom, hogy mennyi károsodás történt, vissza fogom varrni a szívedet és a mellkasodat, és eltervezzük, mi lesz a következő lépés.- De ott fogod találni Jézust a szívemben. A Biblia azt mondja, hogy Ő ott él! Minden zsoltár azt zengi, hogy Ő ott él. Ott fogod találni Őt az én szívemben!A sebésznek kezdett elege lenni...- Majd megmondom én neked, mit fogok találni a szívedben, sérült izmokat, gyenge vérellátást, és elvékonyodott érfalakat fogok találni! És az kell elterveznünk, hogy tudlak meggyógyítani.- Jézust is ott fogod találni, Ő ott él!A sebész műtét után az irodájában magnószalagra vette a műtéttel kapcsolatos megjegyzéseit, gondolatait: sérült főütőér, sérült tüdőbe vezető erek, elterjedt izomsorvadás. Nincs remény a szívátültetésre, nincs remény a gyógyításra, kezelésre.Terápia: fájdalomcsillapítók, és ágyban fekvés.Prognózis: - itt kis szünetet tartott - egy éven belül halál.Megállította a magnót, de még volt mit mondania.- Miért? - kérdezte hangosan. Miért tetted ezt? Te juttattad őt ide! Te okoztad neki ezt a gyötrelmet, és Te kárhoztattad őt korai halálra! Miért?És akkor az Úr válaszolt neki:- A fiú az Én bárányom, nem terveztem, hogy sokáig a földi nyájahoz tartozzon, mert, ő az én nyájamnak tagja, és az lesz örökké. Itt, az én nyájamban nem lesz fájdalom, olyan jólétben lesz része, amit te el sem tudsz képzelni. Szülei egy napon találkozni fognak vele és ők is megismerik a békességet és az én nyájam gyarapodni fog.A sebész forró könnyeket hullajtott, de ingerültsége meg ennél is hevesebb volt.- Te teremtetted ezt a fiút, Te teremtetted ezt a szívet! Meg fog halni hónapokon belül. Miért?Az Úr válaszolt:- A fiú az Én bárányom, vissza fog térni az én nyájamhoz, amint elvégezte küldetését. Én nem azért küldtem az én bárányomat a nyájadba, hogy elveszítsem, hanem azért, hogy egy másik elveszett bárányt megmentsen.A sebésznek potyogtak a könnyei...A sebész odaült a fiú ágya szélére. A szülők vele szemben ültek.A fiú felébredt és suttogva kérdezte:- Kinyitottad a szívemet?- Igen - mondta a sebész.- És...? Mit találtál? - kérdezte a fiú.- Megtaláltam,... megtaláltam Jézust.

2010. szeptember 13., hétfő

Pedig valaha szerették, de a magányba menekült. És pont azokon a napokon marad rohadtul egyedül, amikor kéne egy társ kivel mindent megoszthat: Örömöt bánatot, jót és rosszat..

2010. szeptember 12., vasárnap

A TÖBBI NÉMA CSEND

Szeptember volt. Az ég üvegharangja
Derűsen kéklett, mint a jó remény
S a nyárutói kert pompája tarka
S arany volt a kert skárlátköpenyén.

Szeptember volt, évadja szép múlásnak.
A férfi, aki költő, állt merőn,
Karját keresztbe fonta, mint a bánat
S végignézett a szőlős hegytetőn.

Elment egy asszony. Tegnap még szerette,
Múzsája volt és hite volt neki,
Ma tudja már: a nő nem szereti.

Elment egy asszony. És a férfi lelke
A távozó után könnyezve száll
S úgy érzi: nem lesz többé verse már.

2010. szeptember 11., szombat

Aki látta már a "Tűzálló" című filmet, az tudni fogja, hogy mit is jelent a "40" napos program. A filmbeli főszereplő egy megromlott házasságot szeretne helyrehozni ennek a 40 napos programnak a segítségével... hogy sikerre viszi-e ez program a házasságukat? Aki kíváncsi, feltétlen nézze meg a filmet (szívesen segítek, hogy honnan lehet a filmet letölteni). Az alábbiakban, ettől függetlenül szeretném átadni ennek a 40 napos programnak az írott anyagát, természetesen részletekben, minden napot külön-külön.
Íme a bevezető, hogy világosabb képet kapjunk a programról:

BEVEZETŐ A 40 NAPOS TANULMÁNYBA

Szeretnélek figyelmeztetni: ezt a negyvennapos utazást nem lehet félvállról venni! Kihívásokkal teli és sokszor küzdelmes, ugyanakkor hihetetlen beteljesedést hozó út áll előtted. ahhoz, hogy végigcsináld, eltökélt lélekre és rendíthetetlen elhatározásra lesz szükséged. Ez a program nem arravaló, hogy csupán kóstolgasd vagy röviden kipróbáld. Azok viszont, akik hamar feladják, elszalasztják a legnagyszerűbb jutalmat. Ha negyven napon keresztül minden áldott nap odaszánod magad, annak eredménye megváltoztathatja egész életedet és a házasságodat. Tekintsd ezt kihívásnak azoktól, akik már előtted végigjárták ezt az utat.

A szeretet türelmes
A Szentírás szerint isten a házasságot jó dolognak tervezte és teremtette. Ez egy csodálatos, felbecsülhetetlen értékű ajándék. Isten a házasságot arra használja, hogy segítsen nekünk: elűzni a magányt, megsokszorozni a hatékonyságunkat, családot alapítani, gyerekeket nevelni, élvezni az életet és megtapasztalni a kapcsolatunkból származó intimitás áldásait. Mindezeken túl azonban a házasság azt is megmutatja, hogy szükségünk van egy egész életre szóló társra, aki segít jellemünk fejlődésében és saját énközpontúságunk leküzdésében. Ha taníthatóak vagyunk, meg fogjuk tanulni azt, ami a legfontosabb a házasságban: szeretni. Ez az erős szövetség teret biztosít számodra, hogy megtanuld, hogyan szeress feltétel nélkül egy másik - tökéletlen - személyt. Ez egy csodálatos dolog. És nehéz. De megváltoztatja az életedet.Ez a könyv a szeretetről szól. Arról, hogy megtanuld, és merd úgy élni az életedet, hogy az tele legyen szerető kapcsolatokkal. Ez az utazás azzal az emberrel kezdődik, aki a legközelebb áll hozzád: a házastársaddal. Isten áldjon meg, ahogy nekivágsz ennek a kalandnak.
Egyben biztos lehetsz: ehhez bátorság kell. Ha vállalod ezt a kihívást, akkor arra a látásra kell jutnod, hogy ahelyett, hogy követed a szívedet, úgy döntesz, hogy vezeted azt. A világ azt mondja, hogy kövesd a szíved, de ha nem te vezeted azt, akkor valaki vagy valami más fogja. A Bibliában azt olvassuk, hogy "csalárdabb (angolban: félrevezetőbb) a szív mindennél" (Jeremiás 17:9), és mindig arra törekszik, amit pillanatnyilag helyesnek érez.Mi arra bátorítunk, hogy merj másként gondolkodni: dönts úgy, hogy abba az irányba vezeted a szívedet, ami hosszú távon a legjobb. Ez az egyik kulcsa a tartós, megelégedettséget hozó kapcsolatoknak.
A "Merj szeretni!" nem egy átalakító program, aminek segítségével megpróbálod a házastársadat olyan személlyé formálni, amilyennek te szeretnéd őt látni. Minden bizonnyal már rájöttél, hogy a férjed, illetve feleséged megváltoztatására irányuló ilyesfajta törekvések csak kudarccal és csalódottsággal végződnek. Ez a könyv inkább olyan, mint egy nagy utazás, amely a valódi szeretet felfedezéséről és gyakorlásáról szól, még akkor is, ha a vágy kiszáradt és a kedv ellankadt. Az igazság az, hogy a szeretet nem csupán érzés, hanem egy döntés. A szeretet önzetlen, áldozatkész és átformáló erővel bír. És amikor a szeretetet - az eredeti tervnek megfelelően - őszintén kimutatod, kapcsolatotok minden valószínűség szerint előnyére fog változni.
Ennek az utazásnak minden napja három rendkívül fontos részt fog tartalmazni:
Először: bemutatjuk a szeretet egy különleges jellemzőjét, megnyilvánulását. Figyelmesen olvasd végig ezeket a részeket és légy nyitott arra, hogy egy új megértést kapj arról, mit jelent igazán és őszintén szeretni valakit.
Másodszor: minden nap kapsz egy különleges feladatot, amit meg kell tenned a házastársadért. Némelyik könnyű lesz, egyik-másik pedig igazi kihívást jelent majd. Azonban mindegyiket vedd komolyan, szedd össze minden kreativitásodat és bátorságodat, hogy megpróbálkozz vele! Ne csüggedj, ha valamilyen külső tényező meggátol valamelyik feladat megvalósításában! Mihamarabb szedd össze magad és folytasd tovább az utazást!
Végül: egy üres, naplóírásra alkalmas helyet találsz, ahová feljegyezheted mindazt, amit tanultál, tettél, valamint azt, hogy miként reagál a házastársad. Fontos, hogy kihasználd ezt a lehetőséget és lejegyezd, hogy mi történik veled és a pároddal útközben. Ezek a jegyzetek előrehaladásodat rögzítik, és később felbecsülhetetlen értékké válnak számodra.Ne feledd, tiéd a felelősség, hogy védd és irányítsd a szívedet! Ne add fel, és ne csüggedj! Határozd el, hogy vezetni fogod a szíved, és mindvégig kitartasz. Az életben kevés nagyobb dolog van annál, mint megtanulni igazán szeretni.

Most azért megmarad a hit, remény, szeretet; ezek között pedig legnagyobb a szeretet. 1Korinthus 13,13
Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom.És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyükről, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok.És ha vagyonomat mind felétetem is, és ha testemet tűzre adöm is, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi hasznom abból.
1Korinthus 13,1-3
(hamarosan jön az első napi program)

2010. szeptember 9., csütörtök

2010. szeptember 8., szerda

AKIK KÖNNYHULLATÁSSAL VETNEK,
VÍGADOZÁSSAL ARATNAK MAJD.

Zsoltárok könyve 126,5

Azt mondod: "Lehetetlen".
Isten azt mondja: Minden lehetséges. (Lk 18,27)
Azt mondod: "Túl fáradt vagyok"
Isten azt mondja: Én felüdítelek Téged. (Mt 11,28-30)
Azt mondod: "Engem senki sem szeret igazán."
Isten azt mondja: Én szeretlek. (Jn 3,16, Jn 13,34)
Azt mondod: "Nem tudom tovább folytatni."
Isten: Elegendő az én kegyelmem. (1Kor 12,9, Zsolt 91,15)
Azt mondod: "Nem tudom, merre tovább."
Isten azt mondja: Vezetni fogom a lépteidet. (Péld 3,5-6)
Azt mondod: "Nem bírom ki."
Isten: Mindent elviselsz. (Fil 4,13)
Azt mondod: "Nem vagyok képes rá."
Isten azt mondja: De én képes vagyok. ( 2Kor 9,8)
Azt mondod: "Nem érdemes."
Isten azt mondja: Érdemes. (Róma 8,28)
Azt mondod: "Nem tudok megbocsátani magamnak."
Isten azt mondja. DE ÉN MEGBOCSÁTOK NEKED. (1Jn 1,9, Róma 8,1)
Azt mondod: "Nem sikerül."
Isten: Majd mindent megadok szükséged szerint. (Fil 4,l9)
Azt mondod: "Félek."
Isten azt mondja: Én nem adtam neked a félelem lelkét. (2Tim 1,7)
Azt mondod: "Állandóan aggódom és csalódott vagyok."
Isten: Minden gondodat hagyd RÁM. (lPét 5,7)
Azt mondod: "Nincs elég hitem."
Isten azt mondja: Mindenkinek mértéke szerint adtam hitet. (Róma12,3)
Azt mondod: "Nem vagyok elég okos."
Isten: Adok neked bölcsességet. (1Kor 1,3o)
Azt mondod: "Teljesen egyedül érzem magam."
Isten azt mondja: Én nem hagylak el, nem hagylak Téged cserben soha. (Zsid 13,5)


2010. szeptember 3., péntek

KERESZTYÉN VAGY KERESZTÉNY...

A keresztyén és keresztény szó között a világon egyedül a magyar nyelvben van különbség. Kuriózumról van szó. Az első forma egy idő óta protestáns szóhasználat, a második a római és a görög katolikus. Így a szó a felekezeti hovatartozás kifejezője. A Magyar Tudományos Akadémia Helyesírási szabálya a római katolikus lakosság statisztikai többségére való tekintettel tette hivatalossá a keresztény alakot, de megengedi a protestáns keresztyén alak használatát is.
Jelenleg nem látszik lehetőség arra, hogy a két szó közül az egyik szabad közmegegyezéssel kizárólagosságra emelkedjék. Türelmet kell tanúsítanunk egymás iránt. Ez a jó értelembe vett pluralitás. Az ősmagyarok sem azt nézték, hogy ki melyik törzsbe tartozik, hanem, hogy magyar. Ez a két szó magyarul hangzik el. A keresztyén szeretettel is ellenkeznék az elnevezés miatti huzakodás. Szükséges azonban, hogy tisztában legyünk a két szó eredetével, jelentésével. Akkor minden hátrányos megkülönböztetés nélkül, de tudatosan használjuk, a saját egyházi, családi tradiciónknak megfelelően.

Az Újszövetségben azt olvashatjuk az Apostolok Cselekedetei 11. részének 26. versében, hogy a „tanítványokat Antiókhiában nevezték először keresztyéneknek.” Az Újszövetség 1967-ben Budapesten, a Szent István Társulat kiadásában megjelent magyarázatos fordításában a fenti idézet így hangzik: „először Antióchiában nevezték el a tanítványokat keresztényeknek”. A magyarázatban viszont azt írja, hogy a keresztyén elnevezés „szóról szóra annyit jelent, mint Krisztus követője, tanítványa, híve.” Ez mutatja, hogy már harminc évvel ezelőtt sem volt semmi különbség a keresztyén szó alapjául szolgáló görög krisztianosz szó katolikus és protestáns értelmezése között. Igen ám, de ez nem volt mindig így.
A krisztianosz a latinban christanus volt. Ebből lett egyes európai nyelvekben krisztián, a szlávban krisztyán. A magyar nyelvbe a szlávból került be. A szó eleji mássalhangzó torlódást a magyar oldani kényszerült és először a kirisztyán, majd a keresztyén formát honosította meg. Egyes vidékeken a múlt századig élt, vagy talán még él a „Kirisztus” forma Jézus méltóságjelzőjének ejtésében, mert a Krisztus szóeleji mássalhangzó torlódását ugyanígy idegennek érezte a helyes magyar nyelvérzék.
A keresztyén szót tehát a keresztyénséget felvett magyarok egyöntetűen használták jó hétszáz évig. Pázmány Péter is, aki igazán jó katolikus volt, mégis keresztyént írt. A Káldi György által elkészített első római katolikus fordítású teljes Biblia címlapján nagybetűkkel olvasható a keresztyén szó. Ezt az ősi szóhasználatot az evangélikusok és reformátusok változatlanul megőrizték.

A 18. században hitvitázási céllal kezdték a katolikus papok kereszténynek nevezni és írni magukat. Sok idegen anyanyelvű lévén köztük, a nyelvtudás hiánya is közrejátszhatott. Bizonyítani egy teljesen helytelen népi szómagyarázattal akarták, hogy az „igazi” egyház tagjainak elnevezése a kereszt szóból ered, ezért keresztény. Egyébként a nyelvújítás korában a keresztyén formát egyesek szlávosnak tartották, és ezért helytelenítették.

Az újprotestáns egyházak szóhasználata attól függ, hogy mennyire vették figyelembe a hazai protestáns hagyományt. Ha erősen hatott rájuk, akkor keresztyént írnak, ha nem, akkor keresztényt.


(Csohány János nyomán)

2010. augusztus 29., vasárnap

ISTEN GONDOSKODÁSA

Isten Illésnek a következő parancsot adta: „Eredj el innen, menj kelet felé, és rejtőzz el a Kerít-patak mellett ... a hollóknak pedig megparancsoltam, hogy gondoskodjanak ott rólad” (1Kir 17,3-4). Illés próféta élete ma is fontos leckét jelent hitéletünk számára. Engedelmességéből és Istene iránti bizalmából (és kudarcaiból is) sokat tanulhatunk. Tekintetünket irányítsuk erre a kis szóra: „ott”, amely prófétai szolgálatának kezdetére Izráelben oly fontos szó lett. Miután Illés az istentelen Aháb királynak évekig tartó szárazságot jövendölt, mint Isten ítéletét, Istentől azt a feladatot kapta, hogy rejtőzzön el a Kerít-pataknál. Majd ennek a pataknak a vize néhány nap Múlva kiapadt, így el kellett azt a helyet hagynia. Ezután Isten arra utasította, hogy menjen Sareptába, és ott kérjen meg egy özvegyaszszonyt, hogy gondoskodjon róla. Isten az Ő ígéretét mindkét esetben összekötötte egy bizonyos helyen való tartózkodással. Csak ott érvényesült
Isten ígérete, ahová küldte. Illés engedelmeskedett, ment, és megtapasztalta a megígért gondoskodást. Isten ma is hasonlóképpen cselekszik. Számunkra is lehetnek olyan helyzetek, mint Illésnél, olyan tanács, amilyet a 32. zsoltár 8. versében olvasunk:

„Bölccsé teszlek és megtanítalak, melyik úton kell
járnod”; és olyan döntések, ahol csak az engedelmesség
útján tudjuk Isten ígéreteinek beteljesedését
megtapasztalni. Csak ott – egyetértésben gondolataival
és Igéjével – „…Csak oda küld az Úr áldást és
életet mindenkor” (Zsolt 133,3).


Az Úr ajándékozzon meg bennünket azzal a kegyelemmel, hogy felismerjük, hová állított és hol akar látni bennünket. Engedelmeskedjünk vezetésének, mert csak ott fogjuk megtapasztalni az Ő áldásait. Így kerülhetünk el sok fájdalommal teljes mellékutat.

2010. augusztus 27., péntek

Ez a mai napi ige ad erőt a további útra...

MEGPRÓBÁLT EMBEREK
"...megpróbáltalak a nyomorúság kohójában" (Ézsa_48,10)

Ez az igevers már régóta jelmondatként van felírva hálószobánk falára, és sokféleképpen be van írva a szívünkbe is. Nem kis dolog, ha Isten megpróbálja az embert. Akit Isten kiválaszt magának, azt megpróbálja, és akit megpróbál, az kipróbált ember lesz. Jobb Isten kiválasztottjának lenni, mint ha egy egész ország választana bennünket vezetõjéül. Olyan nagy kiváltság ez, hogy örömmel elfogadhatjuk a vele járó hátrányt, ahogy a zsidók is megették akeserûfüveket a páskabárány kedvéért (2Móz 12,8). Nekünk is el kell fogadnunk a „nyomorúság kohóját", mert Isten abban próbálja meg választottait.
Kiválasztásának eszköze a nyomorúság, nem a bõség és a jólét, a helye pedig a tüzes kemence és nem a palota. A tüzes kemencében szépségünk eltorzul, erõnk felemésztõdik, dicsõségünk megolvad, de csak itt nyilatkoztatja ki az örökkévaló Szeretet számunkra titkait, és itt jelenti ki Isten, hogy választottai vagyunk. Ezt mi is így tapasztaltuk meg. A legsúlyosabb próbák idején tette Isten világossá számunkra, hogy választottai vagyunk, és tett bizonyossá a szolgálatra nézve. Amikor így tudatosan is az Urat választottuk Istenünknek, Õ is megmutatta, hogy kétségtelenül választottai vagyunk. Ezért, ha ma a kemence hétszeresen is van befûtve, nem akarunk félni tõle, mert Isten dicsõséges Fia jár-kel velünk az izzó parázs között.

2010. augusztus 24., kedd

"Az emberek játszanak a szavakkal. Úgy éppen, mint a gyermekek a játékkockákkal. Csakhogy a szavak veszedelmesebbek, mint a játékkockák. Nem lehet összeszedni őket, és elrakni a ládába, ha rosszul sikerült a játék. A szavak örökre ott maradnak, ahová az első pillanatok hangulatában helyeztük őket. Láthatatlanok és megfoghatatlanok, és ezért nem lehet kijavítani a hibát, amit elkövettünk velök. Az emberek hihetetlenül könnyelműen játszanak a szavakkal."
(Wass Albert)

2010. augusztus 20., péntek

JÉZUS KRISZTUS
A SZÍVED AJTAJÁN ZÖRGET


"Íme, az ajtó előtt állok és zörgetek. Ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok és ő énvelem." (Jel.3,20)

A jelenések könyve 2. és 3. fejezetében hét gyülekezetnek üzen az Úr Jézus. Üzenetében elismer minden jót, amit a gyülekezetben talál, de felfedi a bajokat is. Rámutat mindenre, ami az Ő szentséges tekintete előtt nem állhat meg. Most a laodiceabeli gyülekezethez szól. A gyülekezetnek szól, de szavai az egyént szólítják meg. Akkor is, ma is egészen aktuális szavak ezek. Egy nagy igazságot lepleznek le. Jézus Krisztus kívül van az ajtó előtt. Milyen szomorú valóság ez. Nincs hely az Úr Jézus számára. Nem volt hely számára azon az éjszakán a vendégfogadóban, amikor megszületett. És ma sincs hely számára a keresztyénségben.
A keresztyénség nem látja, hogy annyi mindennek adott helyet, hogy végül Jézus Krisztus lassan, de biztosan kiszorul. Külső formák, ceremóniák, nagyszerű hitvallások maradtak, de az Úr Jézus az ajtó előtt áll és zörget. Megkapó kép. A világ Ura és Teremtője, a világ Megváltója, Aki az életét adta a bűnösökért, nem talál helyet a gyülekezetben, nem talál helyet a szívekben. Kívül áll és zörget. Ma még Ő zörget tenálad, de egyszer majd te zörgetsz Őnála. Igen, ma még Ő zörget. A szelíd Megváltó szelíden zörget. De időnként zörgetése valóságos dörömbölés. Egy-egy természeti katasztrófa által, egy-egy haláleset által Ő zörget. Nincs időd elgondolkodni az élet értelme felől, szüntelenül elfoglaltad magad. Most betegágyadra kerülsz, ott fekszel és Ő zörget. Valami veszteség ért, nem sikerültek a terveid. Ő zörget! Észrevetted már, meghallottad már a zörgetést? Mert ezen múlik szinte minden, hogy meghalljad az Ő zörgetését. Azaz, hogy felismerd, hogy Ő akar most szólni hozzád. Ő kér bebocsátást az életedbe.
Figyelj most Reá! Most Jézus Krisztus kopogtat. Nem futó kedves látogatást akar tenni nálad. Ha megnyitod a szívedet, belép az életedbe. Nálad akar maradni, veled akar lenni. Az életed boldogtalan, kétségek szorongatnak, letört a sok csalódás, nem találod a helyedet, céltalannak látsz mindent. Nem csoda! Minden kérdés ide vezet, minden problémára csak egy felelet van: Ha Jézus Krisztus nincs az életedben, akkor nincs megoldás, nincs kiút. Ami Jézus Krisztusban adatik nekünk, senki és semmi más nem adhatja nekünk. Őnála keressed hát, bocsássad be Őt, ne engedd, hogy továbbra is kívül álljon. Ő arra vár, hogy megnyissad az ajtót. Erőszakkal Ő soha nem fogja betörni az ajtót.
Egy világi festő alkotását előszőr barátainak mutatta be. Amikor lehullt a lepel és meglátták a képet, az elragadtatás kiáltása tört fel. A festő az ajtó előtt álló és zörgető Jézust örökítette meg. Homlokán a töviskoszorú, egyik kezében nádszál, és ott áll szelíden és zörget. A színek, a fényhatás, minden tökéletes volt, mindenki - egy kivétellel - gratulált a festőnek. Egy barátja csendesen, szinte csalódottan nézte a képet. "Itt valami végzetes tévedés van - mondta végül. - Valamit kifelejtettél: az ajtón nincs kilincs." A festő szelíden mosolygott: "Barátom, ez nem tévedés, az ajtón nincsen kilincs, az ajtó csak belülről nyitható."
Ez az igazság. Szíved ajtaját is csak te nyithatod meg belülről. Jézus zörget, mindent elkövet, hogy figyelmedet magára vonja. Mindig erősebben zörget, hogy végre meghalljad az Ő zörgetését. De erőszakot nem alkalmaz. Ez az Ige is, amit most hallasz az Ő zörgetése. Van Bibliád, olvasod? Ő szól hozzád abban. Ő zörget. Nem az a kérdés, hogy te mit gondolsz, a kérdés az: bebocsátottad már Jézust a szívedbe? Ott él Ő veled? Ura Ő az életednek? Ujjászülettél már? Ha nem bocsátottad be Őt a szívedbe, akkor minden haszontalan, akkor semmi sem segít, még az sem, ha megfeszítenéd magadat. Az örök élet úgy lesz a tied, hogy hitben befogadod Őt a szívedbe. Most tulajdonképpen döntés előtt állsz. Akár akarod, akár nem, dönteni fogsz. Hogyha azt mondod, nem akarok dönteni, akkor is döntesz. Nem maradhatsz semleges Jézus Krisztust illetően, vagy mellette, vagy ellene döntesz. Vagy nélküle maradsz, vagy új életet nyersz Vele és Általa. Isten az Ő Egyszülött Fiát állította a világmindenség középpontjába. Nálad is minden azon múlik, milyen az állásfoglalásod Vele szemben. Nélküle a legfényesebb, legragyogóbb élet is üres, elveszett élet. Jézus Krisztus szeret téged, közösséget keres veled, meg akarja tisztítani az életedet, belevon a Vele való áldott közösségbe. Felszabadul a lelkiismereted, az életed rendeződik, és boldog, örvendező lesz.
Egyszer egy kisfiú állt az előbb említett kép előtt. Megmagyarázták neki, mit jelent a zörgető Úr Jézus. És a kisfiú megkérdezte: És miért nem engedik be Őt? Akármit mondtak is neki, nem tudott megnyugodni a feleletenm, és egyre csak azt kérdezte: de miért nem engedik be Őt? Igen, ez a kérdés tulajdonképpen: Miért nem engedik be Őt? Miért nem engeded be te Őt? Add fel az ellenállást, nyisd meg a szívedet, nyisd meg az ajtót és hívd be Őt !

Ungár Aladár írása
HELYETTEM HALT MEG

John Coutts istentagadó hajóskapitány a kabinjában feküdt. Hajója valahol az óceán közepén haladt, és ô a halálra készült. Nagyon magányosnak és elhagyatottnak érezte magát. Az örökkévalóság gondolata félelemmel töltötte el. Magához kérette az elsôtisztet: - Williams, legyen szíves, térdeljen le és imádkozzon értem. Tudja, milyen gonoszul éltem, és attól félek, hogy ez már a vég. Az elsôtiszt azonban nem sokat imádkozott életében. Meg is mondta, hogy nagyon szívesen teljesítené a kérést, ha tudna imádkozni, de sajnos nem tud. A kapitány akkor a másodtisztet hívatta, és ôt kérte: - Imádkozzon Istenhez, hogy irgalmazzon a lelkemnek! - Kapitány úr - válaszolta a másodtiszt -, nagyon szívesen megtenném, de még soha életemben nem imádkoztam. - Nem tudja, a hajón nincs-e valakinek Bibliája? Keressen valakit, aki fel tudna nekem olvasni a Bibliából! Mindenkit végigkérdeztek az egész hajón, hogy tud-e valaki imádkozni vagy legalább Bibliája van-e. Már majdnem lemondtak róla, amikor az egyik matróznak eszébe jutott, hogy mintha egyszer látta volna a szakács segédjét Bibliát olvasni. Az elsôtiszt Willie Platt kuktát a konyhában találta. A fiú szégyelôsen bevallotta, hogy igen, van Bibliája. - Hozd gyorsan, fiam! - utasította a tiszt. - És rohanj a parancsnoki kabinba. A kapitány úr hívat. Amikor Willie belépett, a kapitány csendesen feküdt, a halál sápadtsága már kiütközött az arcán. A fiú láttán felélénkült és felkiáltott: - A Bibliát hoztad, fiam? - Igen, kapitány úr. - Ülj csak le, gyerek, és keress valamit, ami segíthet, mert attól tartok, hogy nem sok idôm van hátra. Olyan részt keress, amely arról szól, hogyan könyörül Isten egy olyan nyomorult bűnösön, mint amilyen én vagyok. Willie magában azt kívánta, hogy bárcsak jobban ismerné a Bibliát. Egyetlenegy rész jutott eszébe, amelyet régen édesanyja olvasott fel neki, mégpedig az Ézsaiás 53. fejezete. Reménykedve nyitotta ki ennél a csodálatos résznél, amely Isten szeretetérôl szól az olyan szegény bűnösök számára, mint John Coutts, és olvasni kezdett. Lassan olvasott, amíg az 5. vershez nem ért. - A mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhôdött, hogy nekünk békességünk legyen, az Ő sebei árán gyógyultunk meg. A szegény kapitány úgy hallgatta, mintha az élete függne tôle, mert tudta, hogy ez az utolsó lehetôsége, majd felemelte a kezét és megszólalt: - Várj csak, fiú! Ez az! Olvasd el mégegyszer! - Kapitány úr - válaszolta Willie -, édesanyám mindig azt mondta, hogy helyettesítsem be a versbe saját nevemet. Behelyettesíthetem most is? Elolvashatnám, ahogy édesanyám tanította? - Persze, fiam, heletesítsd csak be a nevedet, ahogy édesanyád tanította, és olvasd el újra. Az ifjú lassan áhitattal olvasta: - És Ő, Jézus, Willie Platt vétkeiért kapott sebeket, Willie Platt bűneiért törték össze. Ő bűnhôdött, hogy Willie Plattnak békessége legyen, és Willie Platt az Ő sebei árán gyógyult meg. Amikor befejezte, karján érezte a kapitány kezét. - Fiam! - szólt a kapitány. - Helyettesítsd be kapitányod nevét, és olvasd fel újra. Helyettesítsd be John Coutts nevét! Gyorsan! Willie megint elolvasta, még lassaban: - És, Jézus, John Coutts vétkiért kapott sebeket, John Coutts bűneiért törték össze. Ő bűnhôdött, hogy John Couttsnak békessége legyen, és John Coutts az Ő sebei árán gyógyult meg. A kapitány visszahanyatlott párnájára és egyre csak az Ézsaiás 53,5 versét ismételgette, minden egyes alkalommal a saját nevével. A menny öröme töltötte be, mert befogadta a Megváltót; megértette, hogy Jézus Krisztusnak a kereszten elszenvedett halála elég volt bűnei büntetésének megfizetésére. Mielôtt az Úrhoz költözött, a hajó egész legénysége elôtt elmondta, hogy Jézus Krisztusban új életet talált, mert a Megváltó elszenvedte helyette a büntetést, amit ô érdemelt volne."Mert a bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban" (Róm 6,23).

Kedves olvasó! Hallottál már a Megváltóról?
Megvalottad már Isten elôtt, hogy bűnös vagy, elfogadtad már Krisztusban a számodra is érvényes bűnbocsánatot?

2010. augusztus 8., vasárnap

ÚJRA GYIMESEN...
Bükkhavaspataka

2010. június 28., hétfő

Dávid tanítása. Boldog az, a kinek hamissága megbocsáttatott, vétke elfedeztetett. Boldog ember az, a kinek az Úr bűnt nem tulajdonít, és lelkében csalárdság nincsen. Míg elhallgatám, megavultak csontjaim a napestig való jajgatás miatt. Míg éjjel-nappal rám nehezedék kezed, életerőm ellankadt, mintegy a nyár hevében. Szela. Vétkemet bevallám néked, bűnömet el nem fedeztem. Azt mondtam: Bevallom hamisságomat az Úrnak - és te elvetted rólam bűneimnek terhét. Szela. Azért hozzád fohászkodjék minden kegyes, alkalmas időben. Bár a nagy vizek áradnának, nem juthatnak azok el ő hozzá. Te vagy oltalmam, te mentesz meg veszedelemtől; végy körül engem a szabadulás örömével! Szela. Bölcscsé teszlek és megtanítlak téged az útra, a melyen járj; szemeimmel tanácsollak téged. Ne legyetek oktalanok, mint a ló, mint az öszvér, a melyeknek kantárral és zabolával kell szorítani az állát, mert nem közelít hozzád. Sok bánata van a gonosznak, de a ki bízik az Úrban, kegyelemmel veszi azt körül. Örüljetek az Úrban, vigadozzatok ti igazak! Örvendezzetek mindnyájan ti egyeneslelkűek!

Zsoltár 32,1-11

2010. június 17., csütörtök

2010. június 3., csütörtök

2010. május 31., hétfő

A magányos ember soha nem azért vonul vissza magányába, mert arra vágyik, hanem titokban azt reméli, hogy az az ember, akit szíve mélyén szeret, vagy valaki, akit majd őszintén szeretni tud, megtalálja őt, és utána megy magányába, hogy kiszabadítsa onnan, saját lelke fogságából.

Mégis, valahányszor valaki belopakodik magány-barlangjába, elzavar maga körül mindenkit.

Bizonyítékot vár, hogy aki ide jött, az valóban megérdemli a bizalmat. Valóban érte jött, nem csak önzőség vezette, hanem igazi mély, és őszinte szeretet.

A szeretet megváltására vágyik. Arra vágyik, hogy a szeretet, amit érez, visszatükröződjön a másik ember szemében, ha bele néz. Arra vágyik, hogy a másik szeretete elhatoljon a szívéig, hogy ott körtáncot járjon, és útra keljen, átjárja testét, lelkének minden zegét-zugát, és azután lángra lobbanjon a szemében, hogy amikor a másikra ránéz, az ezt a szeretet lássa benne.

Csak a mély és őszinte szeretet képes megváltani a lélek szenvedéseit.

De csak az a szeretet, amit nem tartunk meg magunkat, hanem oda adjuk azoknak, akiket szeretünk, és azok elfogadják tőlünk, és cserébe ők is adnak.

Ha a szeretet nem kél útra, akkor marad a lélek fájdalma, a magánybarlang lesz az otthonunk.

Visszahúzódunk, és várjuk, hogy valaki elég elszánt, elég eltökélt legyen, és felvértezze magát az egyetlen fegyverrel, mellyel áthatolhat bánatunk szilárd falán.

Vele legyen a Szeretet.

Az a szeretet, mely nem ismer korlátokat.

Nem ismer határt.

Nem ismer akadályokat.

Nem változtathatja meg semmi sem.

Lát, és hall.

Érez, és képes útra kelni.

Mert érezzük, hogy annyira, de annyira boldogító, hogy oda adjuk annak, akit a leginkább szeretünk, és mivel ő is szeret minket, hát nekünk adja, hogy mi is részesei legyünk a csodának.

Aki képes hallani saját lelkében a szeretet hangját, az tudja, hogy mit kell tennie. Nem habozik megtenni azt. A szeretet mutatja az utat.

Aki pedig őszintén szeret, de szeretetét nem adhatja oda, visszahúzódik magánybarlangjába, és arra vár, hogy a szeretet útra keljen.

Nincs más választásom. Nem maradt már semmi sem.

2010. május 26., szerda

...hogy minden nap egy élő áldozat legyek Istennek...


- Csak egy világ van – felelte a leány halkan – s akik szeretik egymást, találkoznak benne újra és újra. Találkoznak, elbúcsúznak és elmennek. Aztán újra találkoznak, és újra elmennek, újra meg újra, míg elérkezik az idő, amikor nem kell megváljanak egymástól többé.

(Wass Albert)

2010. május 18., kedd

BÉKESSÉG ISTENTŐL

Nincs nyugalom, nincs nyugalom, - a szív,
Amíg ver, mindörökre nyugtalan.
De mindörökké nyughatatlanul,
Istentől mégis Békessége van.
Nyugalma nincs, de Békessége van.
Békesség Istentől.

Nincs nyugalom, nincs nyugalom, - vihar,
Örök hullámzás a víz felszíne.
De lent a mélyben háborítatlanul
Pihen a tenger s az ember szíve,
Hadd hullámozzék a víz felszíne.
Békesség Istentől.

Nincs nyugalom, nincs nyugalom, - s ez a
Nyugtalanság, mint a járvány ragad.
Te sugarazd szét békességedet
És szóval, kézfogással másnak add.
Az Isten Békessége is ragad.
Békesség Istentől.

Reggel mondd, délben mondd és este mondd
A Feltámadott első, szép szavát.
És ragyogóbbá lesz a reggeled
És csillaghímesebb az éjszakád.
És békességesebb az éjszakád.
Békesség Istentől.

Békesség Istentől: mi így köszönjünk,
Hogy köszöntésünkben lélek legyen -
Vihartépett fák - ágainkon mégis
Vadgalamb búg és Békessék terem.
Békesség: köszöntésünk ez legyen.
Békesség Istentől.

Reményik Sándor, 1935. 02. 05.

2010. május 12., szerda

A szeretetet csak akkor kapjuk meg,
ha mi is adjuk és sugározzuk magunkból.
A megtartott szeretet nem lesz élő,
csak akkor, ha átadjuk.
"Csak egyetlen dolog képes vonzani a szeretetet: a szeretet. A szeretet és a szerelem egyike az élet legnagyobb titkainak. Lehetetlen megmagyarázni azt a lelkesedést, amit az ember érez, amikor szeret valakit. A szavak nem elegendők annak az érzelemnek a bemutatására, amely elfog, amikor lelkileg és testileg egyesülsz egy másik emberi lénnyel. Hogyan lennél képes szavakkal visszaadni azt az érzést, ami elfog, amikor először tartod kezedben a gyermeked? Ez mind a szeretet, a szerelem birodalmába tartozik. Hasonlóan a barátsághoz nem kaphatsz szeretetet, ha nem nyújtasz szeretetet. A szeretet mindig kockázatot rejt. Amikor szereteted kiterjeszted egy másik személyre, ezt mindig abban a reményben teszed, hogy az hasonló érzéssel viszonozza. Ám ha nem vagy hajlandó, hogy te ajándékozd meg először a vonzalmaddal, sosem fogod megismerni a viszonzott szeretet boldogságát. Fájdalmat okozhat, ha túlságosan szeretsz, de nyomorult lesz az életed, ha nem leszel képes eléggé szeretni."

NAPOLEON HILL
...a legkisebb bűn is Jézus golgotai halálának kiváltója...

2010. május 11., kedd

A szeretet nélküli kötelességtudat: kedvetlen.
A szeretet nélküli felelősség: figyelmetlen.
A szeretet nélküli igazság: kemény.
A szeretet nélküli okosság: gőgös.
A szeretet nélküli barátságosság: hűvös.
A szeretet nélküli rend: kicsinyes.
A szeretet nélküli hatalom: kíméletlen.
A szeretet nélküli birtoklás: fösvény.
A szeretet nélküli adakozás: képmutató.
A szeretet nélküli vallásosság: bigott.
A szeretet nélküli hit: vakbuzgó.
A szeretet nélküli remény: fanatikus.
A szeretet nélküli élet: értelmetlen.
Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három.
Ezek közül pedig
legnagyobb: Jézus.

2010. május 5., szerda

Egy katonáról olvastam egyszer - akit Jimmynek hívtak, akit gonoszságai miatt mindig büntetni kellett. Minden katonai ítéleten, börtönön nevetve ment keresztül - és nem használt neki semmi, ugyanaz maradt, aki volt. A megtérése arról szólt, hogy semmi nem rázta meg, csak Isten irgalmassága.

A században volt egy kis katona, akit penészvirágnak csúfoltak. Mindenki tudta, semmit nem lehet tőle várni, a gyakorlatokat sem tudta végezni. Egyik éjjel Jimmy ledöntötte az összes céltáblát. Reggel nem lehetett lőgyakorlatot tartani. Mindenki tudta, ezt csak Jimmy tehette, csak neki volt erre bátorsága. Elindult a vizsgálat. Kiállították a katonákat. A százados azt kérte, valaki jelentkezzen, különben az egész századot megbüntetem.

A kis penészvirágnak volt egy érdekes szokása: Bibliát olvasott, imádkozott. Ezért még inkább kinevették a többiek. A százados újra mondta: álljon elő valaki, és a többi szabad. Előáll ez a kis katona - én voltam. - Te nem tudod megtenni - mondta a százados. De én vállalom. Százados úr azt mondta, ha valaki vállalja, a többi szabad. Százados úr állja a szavát! Levetette az ingét, mindenki látta, milyen gyenge gyerek. Az első korbácsütéseknél már leesett a földre. A századból előugrott Jimmy. Semmi nem rázta meg, semmi nem tette tönkre, csak az, hogy helyette valakit megvernek. Azt kiáltotta: hagyjátok abba - én voltam!

Abbahagyták - de már késő volt. Tüdővérzést kapott, csak ez a korbácsolás hiányzott neki. A temetésén ott volt az egész század. Szem nem maradt szárazon. Jimmy folyton azt mondogatta: csak azt tudnám, hogy tudta ezt értem megtenni. Valaki megszólalt - annyit beszélt nekünk Jézusról, és mi nem értettük. "Azt, aki bűnt nem ismert" - ahogy az előbb mondta az Ige - "bűnné tette értünk". Az Egyetlent, aki bűnt nem ismert!

Neked soha nem jelentett ez az Ige semmit?! Keményebb a szíved, mint a gonosz Jimmyé volt?! Minden nagypénteken ott ülsz a templomban, és végig hallgatod, hogy Jézust megkorbácsolják, arcul köpik, megfeszítik, három óráig függ ég és föld között, ott sóhajtja - "Én Istenem, én Istenem! Miért hagytál el engemet?" (Mt 27, 46b) És végig tudod hallgatni. Van neked szíved?

Isten most az Ő irgalmasságára kér - nézz föl a keresztre! Vagy talán erre is hiába kér?

(részlet egy igehírdetésből)

2010. május 4., kedd

Őri István
DÖBBENÉS

Néha rádöbbenek, hogy
bármikor elveszthetlek

s arra, hogy nem elég
ha csak egyszer mondom,

hogy szeretlek.

Hogy bármikor történhet Veled
vagy velem valami,

hogy milyen jó hangodat hallani.

Arra, hogy milyen nehéz
néha őszintének lenni
és milyen könnyű
egy szóval megbántottá tenni.

Hogy meg kell mondani
ha valami fáj,
arra, hogy mindent tönkretehet
egy összeszorított száj.

Hogy túl rövid az élet arra,
hogy veszekedjünk
s, hogy mindig csak
jobb sorsot reméljünk.

Arra, hogy mindig kell,
hogy legyen erőnk arra,
hogy nevessünk
s mindig kell idő arra,
hogy szeressünk.

2010. április 24., szombat

S ha Te is egyszer-másszor szomorú leszel, s hasztalanul jársz-kelsz az emberek között, a szomorúságodon nem segít senki, és úgy érzed, mintha valami nagy-nagy súly ülne a lelkeden, és napról napra jobban belefáradsz, s talán már azt is hiszed, hogy nem bírod tovább: egy este szökj le titokban a tóhoz. (...) Ha szomorúságoddal a tó partján megállsz: olyan kék lesz a víz, mint még sohase volt.
A legcsöndesebb szellő indulását meghallhatod, akkora lesz a csend, s ameddig ér a nádas: minden nádszál csak neked muzsikál akkor. (...) Hunyd be a szemed, ha látásod már nagyon gyönge lesz, akkor és egyszeribe látni fogod a madarak táncát bent a tocsogóban. És akkor, azon a csöndes estén maga a tó mesél neked tovább, folytatja ott, ahol én abbahagytam. És akkor a csöndes estén, Te elfelejted, egészen biztosan elfelejted, hogy szomorú voltál.
(Wass Albert)

2010. április 23., péntek

...köszönöm a harmóniát,
köszönöm a dallamokat,
köszönöm a fáradtságodat,
köszönöm a fájdalmaidat,
köszönöm az örömeidet,
köszönöm az ajándékot,
köszönöm a könnyeimet...

(Pihe)

"És vigyázz, ember, minél kevesebb az úti csomagod, annál közelebb vagy a Célhoz, s aki mindenét és mindenkijét elvesztette, az nagyon figyeljen, áhítatosan figyeljen, mert ahhoz már nagyon közel van a Cél: ahhoz már nagyon közel hajolt az Isten."

(Mezei Mária)

2010. április 20., kedd


Bántott a világ… Szíved rejtekén sebzetten hallgatsz,
s most töviseivel mélyen lelkedbe váj
az értetlen csend. De magányod lassan a végtelenbe foszlik…
Láthatatlan karok ezrei ölelnek, s felépül benned újra a Rend.

Simon András: Életed üzenet

2010. április 10., szombat

Magyar imádság


Uram, egy népért könyörgök:

fordítsd felé szent orcád!

Szíved ajtaján ím, zörgök:

Tied hatalom és ország!


Uram, egy népért könyörgök:

sokszor káromol az ajka.

Szenteld meg ajkát, s felzendül

a legszebb zsoltárszó rajta!


Uram, egy népért könyörgök:

a szíve sokszor oly konok.

Hódítsd meg, s akkor e szív lesz majd

királyi zsámolyod.


Uram, egy népért könyörgök:

mindene van, mégis szegény.

Mert Nélküled árva koldus

aranyhalmai tetején.


Uram, egy népért könyörgök:

szabadságra vágyott,

de bűnei bilincséből

Tehozzád alig kiáltott.


Uram, egy népért könyörgök:

annyit folyt könnye s vére!

Varázsolj arcára mosolyt

és vidám napot egére!


Uram, egy népért könyörgök:

érezze, mindig szeretted.

Gyógyítsad meg a vakságát,

s ragyogjon felé kereszted!


Uram, egy népért könyörgök:

magyar népemért most, sírva.

Imádságom szívembe van

örök betűkkel beírva.


Szénási Sándor


2010. április 5., hétfő

Rózsa Péter biogazda

Érdemes megnézni a fenti videót...

2010. március 25., csütörtök

A bölcsesség kezdete az alázat,
az Isten előtti leborulás,
amikor hiú önteltségünk
magasából
az Úr lábai elé
ereszkedünk
s engedjük,
hogy összetört életünket
Ő építse újjá.

(Simon András: Életed üzenet)