2008. február 29., péntek

Ady Endre
ADD NEKEM A SZEMEIDET
Add nekem a te szemeidet,
Hogy vénülő arcomba ássam,
Hogy én magam pompásnak lássam.

Add nekem a te szemeidet,
Kék látásod, mely mindig épít,
Mindig irgalmaz, mindig szépít.

Add nekem a te szemeidet,
Amelyek ölnek, égnek, vágynak,
Amelyek engem szépnek látnak.

Add nekem a te szemeidet.
Magam szeretem, ha szeretlek
S irigye vagyok a szemednek.


2008. február 27., szerda

AKAROM...NEM AKAROM

Akarom,
hogy átgázoljak
a verítékes,
felszínes álmon,
tudni a honnan-hovát,
eszembe vésni
tölgyek békéjét,
a fulladást
az ölelésért,
őrző szemmel
igézni egymást,
akarom,
hogy szememmel
összenevessen
a mandulavirágzás.
Nem akarom,
hogy sziklák
tömjék el a torkom,
a falban nevető
köveket,
s látni a csupán
nekem létezőt,
az egyedüllátás
árvaságát,
a ritkán engedő
szorongást,
mosdatni
a megbánást,
s nem akarom
az éjfél előtti
néma harangzúgást.

2008. február 23., szombat

"Mindenik embernek a lelkében dal van
És a saját lelkét hallja minden dalban
És akinek szép a lelkében az ének
Az hallja mások énekét is szépnek!"
Babits Mihály

2008. február 22., péntek

Isten nem ígért
örökké kék eget,
életünket átszövő
virágösvényeket.

Isten nem ígért
Napot eső nélkül,
gond nélkül örömöt,
békét jajszó nélkül.

De Isten erőt
ígért a napra,
munkára pihenést,
fényt az utunkra.

Kegyelmet bajunkban,
égi segítséget,
nem múló részvétet,
örök szeretetet.

Annie Johnson Flint

ISTEN MONDJA

Hallottál már egy szerelmes dalt,
Ami a szellemedet szabaditotta fel?
Láttál-e már napfelkeltét
És állt -e már a lélegzeted tőle?
Lehet hogy ez Ő?
Lehet hogy Isten beszél?
Hullattál-e úgy már könnyet.
Hogy nem volt rá okod?
Találkoztál-e már egy idegennel,
Aki tudta a neved?
Lehet hogy ez Ő?
Lehet hogy Isten mondja?

Ki tudja hogyan fog bennünket megtartani,
Hogyan ragadja meg a figyelmünket hogy bizonyitsa, ő elég?
Ő meg fog tenni mindent
És használni fog bármit amit csak akar,
Hogy elmondja, szeretlek.

Elvesztettél már valakit, akit szeretsz,
Akiről azt gondolod, most is itt kellene lennie?
Tudod-e milyen érzés,
Amikor megkötöz a félelem?
Lehet hogy valahogyan Ő is benne van?
Lehet hogy Ő beszél az egészen keresztül?

Ki tudja hogyan fog bennünket megtartani,
Hogyan ragadja meg a figyelmünket hogy bizonyitsa, ő elég?
Ő meg fog tenni mindent
És használni fog bármit amit csak akar,
Hogy elmondja, szeretlek.

Az Ő útjai magasabbak.
Az Ő útjai jobbak.
Bár néha furcsák.
Mi lehet furcsább,
Mint Isten egy jászolban?

Ki tudja hogyan fog bennünket megtartani,
Hogyan ragadja meg a figyelmünket hogy bizonyitsa, ő elég?
Ki tudja hogyan fog téged megtartani?
Hogyan ragadja meg a figyelmedet, hogy bizonyitsa Ő elég.?
Ő meg fog tenni mindent
És használni fog bármit amit csak akar,
Hogy elmondja nekünk, szeretlek.

Isten mondja: Szeretlek!

NE MOND AZ ÚRNAK AZT,
HOGY MILYEN NAGYOK A TE PROBLÉMÁID,
HANEM MOND PROBLÉMÁIDNAK AZT,
HOGY MILYEN NAGY AZ ÚR.

2008. február 19., kedd

Vészi Endre
EGÉSZ ÉS MEG NEM BONTHATÓ
Ez is vagyok, az is vagyok,
bánat, derű meg nevetés,
felhő, de közben napsütés,
beszélek is, meg hallgatok.
Mint szervezetem, komplikált,
ellentétekből épített,
része a múló réginek,
s az is, ki véle harcba szállt.
Ez is vagyok, az is vagyok,
saját képletű ötvözet,
amelyben megolvadt hegyek
érce-salakja bugyborog.
Ne követelje senki hát,
hogy kék legyek csak,
mint az ég, mint sós a só, -
egyféleség, egyhangu rossz egyformaság.
Bennem is tél, nyár változik,
lelkesség, fáradt fájdalom,
s akarom bár, nem akarom,
nevet a szív, kiáltozik.
S együtt e sok: élő, ható,
együtt e sok: a szenvedély,
a szirti csúcs, a bányamély:
egész és meg nem bontható.
Torjay Attila
JÓ ÉJT


Jó éjt és álmodj szépeket,
vidám és kellemes képeket,
szerelmet, gyermeket,
csodákkal tele termeket.
És azt amire nagyon vársz,
ha útelágazásnál jársz:
az igaz utat.
Tudással teli kutat.
És azt amit csak jó:
frissen esett hó,
fenyőkkel határolt tó.
Néhány igaz, tiszta szó.
Vörösmarty Mihály
ÁBRÁND
Szerelmedért
Feldúlnám eszemet
És annak minden gondolatját,
S képzelmim édes tartományát;
Eltépném lelkemet
Szerelmedért.


Szerelmedért
Fa lennék bérc fején,
Felölteném zöld lombozatját,
Eltűrném villám s vész haragját,
S meghalnék minden év telén
Szerelmedért.
Szerelmedért
Lennék bérc-nyomta kő,
Ott égnék földalatti lánggal,
Kihalhatatlan fájdalommal,
És némán szenvedő,
Szerelmedért.


Szerelmedért
Eltépett lelkemet
Istentől újra visszakérném,
Dicsőbb erénnyel ékesítném
S örömmel nyújtanám neked
Szerelmedért!


1843. márciusa


Gyulai Pál
TANÁCS
Kiket szeretsz s akik szeretnek
Ha bántanak, ha megsebeznek;
Ne haragudj' rájok sokáig!
De öntsd ki szíved', s ha letörléd
A fájdalom kicsordult könnyét:
Bocsáss meg! hidd, enyhedre válik.
Oh egymást hányszor félreértjük,
Szeretteinket hányszor sértjük,
Bár szívünk épen nem akarja.
Mi is talán vérzünk a sebben,
Nekünk is fáj, még élesebben,
De büszkeségünk be nem vallja.
Ne légy te büszke, légy őszinte,
Hived legott azzá lesz szinte,
Oszlik gyanú, megenyhül bánat;
Oly váratlan jöhet halálunk
S ha egymástól haraggal válunk,
A sirnál késő a bocsánat!

2008. február 16., szombat

SZERETETMEGNYILVÁNULÁS FORMÁI

AZ ÖRÖM - ujjongó szeretet
A BÉKESSÉG - nyugvó szeretet
A TÜRELEM - hordozó szeretet
A KEDVESSÉG - sugárzó szeretet
A JÓSÁG - közlõ, együttérzõ szeretet
A HIT - bizakodó szeretet
A SZELÍDSÉG - megértõ szeretet
AZ ÖNMEGTARTÓZTATÁS - lemondó szeretet
A SZERÉNYSÉG - önzetlen szeretet
A HŰSÉG - kitartó szeretet


(Gondolkozzunk el, belőlünk vajon melyik hiányzik,
és törekedjünk arra, hogy egyre többet
birtokolunk a szereteformákból)
EGY MAGZAT NAPLÓJA
Október 5. Ma kezdõdött az életem. Apám és anyám még nem is tudják. Kisebb vagyok ugyan a gombostû fejénél, de mégis önálló lény vagyok. S már minden testi és lelki adottságom meg van határozva. Például a szemem olyan lesz, mint az apámé, a hajam pedig szõke és göndör, mint az anyámé. Már az is el van döntve, hogy lány leszek.

Október 19. Az elsõ vér- és nyirokedényfalak sejtjei és elsõ ütõereim keletkezõben vannak. Mivel egyes szerveim még nem fejlõdtek ki teljesen, édesanyám segíti vérével az én vérkeringésemet és anyagcserémet. Ha majd megszülettem, akkor az elsõ hónapokban már csak a tejére lesz szükségem.

Október 23. Már kinyílt a szám is. Egy év múlva, amikor kedves szüleim ágyacskám fölé hajolnak, majd rájuk mosolygok. Az elsõ szavam biztos az "anyám" lesz…Utóirat: Az a vélekedés, hogy én még nem vagyok önálló ember, hanem csupán anyám testének egy része, egyszerûen nevetséges! Hiszen még a vércsoportom is egészen más, mint az anyámé.

Október 25. Ma elkezdett dobogni a szívem. Szünet nélkül végzi majd szolgálatát életem végéig, anélkül, hogy valaha is pihenne. Milyen csoda ez!

November 2. Karom és lábam elkezdtek nõni. Igaz ugyan, hogy amíg teljesen kifejlõdnek annyira, hogy jól használhassam ezeket a végtagjaimat, még születésem után is jó darab idõnek kell eltelnie.

November 12. Most sarjadnak már kezemen az ujjaim. Ezekkel a kezekkel hódítom meg a világot, s jóbarátként nyújtom kezemet embertársaim felé.

November 20. Édesanyám csak ma tudta meg egész bizonyosan az orvosnál, hogy engem a szíve alatt hord. Milyen nagyon örülhet!

November 25. Már látható rajtam, hogy lány leszek! Szüleim biztosan azon tanakodnak, hogy mi legyen a nevem. De szeretném már én is tudni!

November 28. Szerveim már teljesen kifejlõdtek. Egészen nagy vagyok már.
December 10. Hajam és szemöldököm is elkezdett nõni. Mennyire örül majd anyám szõke kislányának!

December 13. Hamarosan látok majd! Szemeimet már csak egy gyenge varrat tartja zárva. Fények, színek, virágok - milyen pompás lesz! De legjobban mégis annak örülök, hogy láthatom anyámat! … Csak ne tartana olyan sokáig! Még több mint hat hónapig.

December 24. A szívem teljesen kifejlõdött. Állítólag vannak kisbabák, akik valami szervi szívbajjal jönnek a világra. A doktor bácsiknak rettentõ fáradságukba kerül, hogy az ilyen kisbabákat operációval megmentsék. Hála az Istennek, az én szívem rendben van. Egészséges, erõs gyermek leszek. Mindenki örül majd nekem.

December 28. Édesanyám ma megölt.

(J. Gutzviller: Ember, Isen, világ)
Szent Gály Kata
KEGYELEM
Te soha többé nem leszel nyugodt, és nem lesz tied a nyárspolgári béke, mert beléd hullott az Isten vetése.És azt kitépni nem lehet, vagy csak nem mered, mert érzed, hogy éned jobbik része. Azt megteheted, hogy sohasem kapálod, hogy nem öntözöd, hogy szinte gyûlölöd.De harmat is van.És néha akaratlan megindul benned egy gondolat, egy meglátás, egy szó, egy semmi.És amit már kezdtél elfeledni, vagy letagadni, megint duzzad újra el.A Gyökér a mag, beléd fonódik, és szárrá fakad.És egy nagyszerû kalandra bátorít: - Kilépni önmagadból, az átlagosból, komolyan venni azt, amit hiszel.- Tulajdonképpen miért nem kezded el?
Erkel Ferenc: Bánk bán
HAZÁM, HAZÁM...
Mint száműzött, ki vándorol
A sűrű éjen át,
S vad förgetegben nem lelé
Vezérlő csillagát,
Az emberszív is úgy bolyong,
Oly egyes-egyedül,
Úgy tépi künn az orkán,
Mint az önvád itt belül.
Csak egy nagy érzés éltetett
Sok gond és gyász alatt,
Hogy szent hazám és hős nevem
Szeplőtlen megmarad.
Most mind a kettő orvosra vár,
S míg itt töprenkedem,
Hazám borítja szemfödél
S elvész becsületem!
Hazám, hazám, te mindenem!
Tudom, hogy életem neked köszönhetem.
Arany mezők, ezüst folyók,
Hős vértől ázottak, könnytől áradók.
Sajgó sebét felejti Bánk,
Zokog, de szolgálja népe szent javát.
Magyar hazám, te mindenem!
Te érted bátran meghalok,
Te szent magyar hazám!
Reményik Sándor
AKAROM

Akarom: fontos ne legyek magamnak.
A végtelen falban legyek egy tégla,
Lépcső, min felhalad valaki más,
Ekevas, mely mélyen a földbe ás,
Ám a kalász nem az ő érdeme.
Legyek a szél, mely hordja a magot,
De szirmát ki nem bontja a virágnak,
S az emberek, mikor a mezőn járnak,
A virágban hadd gyönyörködjenek.
Legyek a kendő, mely könnyet töröl,
Legyek a csend, mely mindíg enyhet ad.
A kéz legyek, mely váltig simogat,
Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok.
Legyek a fáradt pillákon az álom.
Legyek a délibáb, mely megjelen
És nem kérdi, hogy nézik-e vagy sem,
Legyek a délibáb a rónaságon
Legyek a vén föld fekete szívéből
Egy mély sóhajtás fel a magas égig,
Legyek a drót, min üzenet megy végig
És cseréljenek ki, ha elszakadtam.
Sok lélek alatt legyek a tutaj,
Egyszerű, durván összerótt ladik,
Mit tengerbe visznek mély folyók.
Legyek a hegedű, mely végtelenbe sír,
Míg le nem teszi a művész a vonót.
Kertész Ilona
ÚTRA KÉL...

Útra kél az esti szél,
mind zenél a sok levél
Eddig ültek hallgatag,
Most a lombon dal fakad,
Szívemen is szél suhan,
Szívem mélyén dal fogan:
Mélybõl száll az égbe fel,
Ahogy lelkem énekel!

2008. február 15., péntek

Szilágyi Domokos
TITOK
A szíved: nagy, örök titok,
és ajtaját ki nem nyitod.
A lelked mélye: rejtelem,
és nem engeded sejtenem,
mi zajlik benne szüntelen.
De ha szemed reám nyitod:
nincs rejtelem, és nincs titok.

2008. február 14., csütörtök

Hegyi Éva
HA MEGALÁZNAK
Ne légy sértődött, ha megaláznak,
mert fájdalomban születik az Élet.
Nem vagy alkalmas még Kenyérnek:
Őrlődnöd kell, mint a gabonának.
A legtöbb könnyet szemed értük ejti,
akik szívedhez legközelebb állnak...
Sokakat bízott rád az Isten,
és kemény, nagy próba az élet.
Érezned kell a gyengeséged,
hogy legyen benned elég nagy alázat
hivatásodnak megfelelni!
Zacharias Huntsman
ŐSZI SÉTA

Ha majd egyszer – bortól kábán
Végigsétálsz álmod romjain,
Lábnyomonként könnyet ejtesz
Mit a kezed sután porba hint.

Eljön majd a tél, karjával
Hóba írja fagyos bánatod,
S Te pőre talppal, vérző ésszel,
Suttogsz majd egy régi dallamot.

Eljön majd a nyár, átölel,
Langy szele szép hajad borzolja,
Ámultan mered Rád, hogy miért
Nem jut mosoly bágyadt arcodra.

Eljön majd egy régi árny is,
Álmaidnál letérdel, s elejt
Egy kósza könnyet. Újra felismert
Egy régi bűbájt, feledett delejt.

Rá sem nézel, továbbhaladsz,
Nyárból őszbe, őszből majd a télbe,
És, ha aztán nem jön új tavasz,
Állj meg, s nézz a végtelen szemébe!

Nagy László
BÁNATOT VÁLTUNK
Bánatot váltunk szerelemre,
apadj le szívem ijedelme,
ne esedezz holdatlan estért,
világossággal jön, ki megtért.
Akit oly sokszor megdaloltál
viharból jövő liliomszál,
piros liliom, nem fehérlő,
letörni nem tudta a ménkő.
Tekintetemtől megszelídül,
szívzuhogástól földre szédül,
szemeit ájultan behúnyja,
szeretni kell újra, meg újra.

2008. február 12., kedd

Bognár Barnabás
HA MOSOLYT HOZOK...

Ha mosolyt hozok a könnyek helyett,
így maradjak meg neked.
Ha csillogóra váltom a szemedet,
így maradjak meg neked.
Ha kezed kezemben megremeg,
így maradjak meg neked.
Ha én melletted állok félve meg,
így maradjak meg neked.
Ha szeretnék együtt félni veled,
így maradjak meg neked.
Ha vagyok én neked a szeretet,
így maradjak meg neked.
Ha velem a szép még szebbé lehet,
így maradjak meg neked.
Ha te szépnek látod a lelkemet,
így maradjak meg neked.
Ha vagyok az, aki más nem lehet,
így maradjak meg neked.

2008. február 11., hétfő

AMIKOR LÉPTED ROSSZ ÚTRA TÉVED
AMIKOR SORSOD NEHÉZNEK ÉRZED
AMIKOR EGYEDÜL MARADTÁL VÉGLEG
AMIKOR NINCS MÁS - VEZETLEK TÉGED.
UGYE SÍRSZ TE IS
Ugye sírsz te is
magányos éjszakán.
Ugye szíved fáj,
valaki után.
Ugye nem leled,
sehol helyedet.
Visz a képzelet,
sír az éj veled.
Ha a szerelem
tépi szívedet.
Mert ő nem szeret,
s el nem érheted.
Ugye sírsz te is,
fázik lelked most.
Ugye hogy a könny,
minden kínt kimos.
Tán csak egy költő
érez úgy, mint te.
Kinek mindenre
van érző szíve.
Látod, hogy sír ő,
úgy ahogyan te.
Kinek szerelme
sosem lesz vele.
De álmaiban
ott van ő vele.
Kéz a kézben jár
véle kedvese.
Kéz a kézben jár
csókkal ontja el.
Fénye ráragyog,
könnye önti el.
Ugye sírsz te is,
ha álmod boldogság.
Örömkönnyeket,
mit forró szíved ád.
Ugye sírsz te is,
hogyha sírni kell.
Lelkünk könnyebbül,
s mindent elvisel.
Bényei József
VÉGRENDELET
A világot úgyis ki kell bírni.
Ne engedd a virágokat sírni.
Ne engedd a madarakat félni,
a hűséget hóban elvetélni,
az álmokat este megalázni,
almafákat áprilisban fázni,
a perceket ne engedd megállni,
ablakokat örökre bezárni,
csillagfényű éjszakákra lőni,
ösvényeket indákkal benőni.
Ameddig a vállad íve bírja,
vigyázz minden virágtalan sírra,
vigyázz minden társtalan magányra,
füstre, fényre, ember-glóriára.
Aki árva arccal sír az égre,
takarj szelíd álmot a szemére.
Tanulj könnyet, sebet, jajt szeretni:
valakinek embernek kell lenni.

2008. február 10., vasárnap


Femis Éva
IMA

Irgalmazz a vétkeseknek!
Adj erőt, - felégetnem a zöldellő mezőt,
adj lángot tüzemnek,
értsem azt, mit a szikrák üzennek,
adj értelmet földi valómnak,
adj testet a reménynek,
oly édes az enyészet,
szavaim koppanva kemények,
rög temet, kereszt jeltelen jelez,
pusztulni születtem, de célom, nem ez,
firkálok remegő-reszkető ujjakkal,
azután a girbe-görbe betűket szélnek eresztem.
Istenem! Adj értelmet a létezésnek...

2008. február 9., szombat

Bódás János:
KI VAN JELÖLVE A HELYED

Azért van síró, hogy vigasztald,
és éhező, hogy teríts asztalt.
Azért van seb, hogy bekösse kezed.
Vak, elhagyott azért van, hogy vezesd.
Azért van annyi árva, üldözött,
hogy oltalmat leljen karod között.
Azért roskadnak más vállai,
hogy terhüket te segítsd hordani.
Az irgalmat kinek fakasztják,
s mélység felett van csak magasság.
Ha más gyötrődik, vérzik, szenved,
azért van, hogy te megmutathasd:
mennyi szeretet van benned.
Megmutattad-e néha legalább?
Enyhült, s szépült-e tőled a világ?
Vagy tán kezedtől támadt foltra folt?
Ott is, hol eddig minden tiszta volt?
Ki vagy? Vigasznak, írnak szántak,
menedéknek, oszlopnak, szárnynak.
Ki van jelölve a helyed,
ne nyugodj, míg meg nem leled.
Csak ott leszel az, aminek rendeltettél. -
Másként rideg, céltalan lesz az életed.
Mag leszel, mely kőre esett,
elkallódott levél leszel,
mely a címzetthez nem jut el.
Gyógyszer, ami kárba veszett,
mit soh'se kap meg a beteg.
Rúd leszel, de zászlótalan,
kalász leszel, de magtalan,
cserép, amiben nincsen virág,
s nem veszi hasznod sem az ég,
sem a világ.
E. Isenhouer
ADD TOVÁBB
Ha van valamid, ami jó,
Ami barátaiddal megosztható,
Legyen bár csak egy apróság:
Hozhatja Isten áldását.
Add tovább!
Lehet, hogy csak egy dal, mely vidám,
De segít megharcolni egy-egy csatát.
Lehet, hogy egy könyv, mely érdekes,
Egy kép vagy pillantás, mely kellemes.
Add tovább!
Ne feledd a másik fájdalmát!
Te kell, hogy segítsd az úton tovább.
Egy kedves szó vagy egy mosoly
Áldás lehet a másikon.
Add tovább!
Ha tudsz egy kedves történetet,
Vagy hallottál az utcán jó híreket,
Vagy jó könyvet rejt a szobád,
Mely segít elűzni a másik bánatát,
Add tovább!
Ne légy önző a szívedben,
De viselkedj a legnemesebben.
Tedd a közösbe kenyered,
Hogy társaid is egyenek.
Add tovább!
Ha Isten meghallgatta imád,
S az égből áldást küldött le rád,
Ne tartsd meg csak magadnak,
Míg mások sírnak, jajgatnak.
Add tovább!

Szabolcsi Erzsébet
FORRÁS LEGYÉL

Forrás legyél.
Tiszta, átlátszó, kristály
szépségű cseppekből fakadó
hideg és jóízű éltető víz.
Csörgedezz alá magas hegyek sziklái közül,
kelj át méteres köveken, konok útvesztőkön,
friss levegőjű hegyi réteken.

Patak legyél.
Lágyan aláomló, hűvös érintésű;
hideg selymes vizedtől kapjanak erőre
a szomjas vadak. Kanyarogj kövek között,
fodrozódó bárányfelhők kék ege alatt,
zöld pázsit és őszi avar keretezzen,
míg tovagördülsz kavicsokat mosva,
s lomha folyóvá terebélyesedsz.

Folyó legyél.
Hatalmas hullámfodrokkal tovahömpölygő áradat,
mely mindent megragad,
magával sodor, míg meg nem érkezik
az őt is elnyelő végtelen tenger sírjába.

Tenger legyél.
Nyugodtan hullámzó beláthatatlan síkság.
Kiszámíthatatlanul változó,
tajtékokat dobáló, vihartól felkorbácsolt
szilaj erő, hullámsír,
vagy elcsendesült sima víztükör.

Óceán legyél.
Széles és határtalan.
Kincseket rejtő, ringató mély bölcső.
Vég nélküli korlátlan lehetőség.
Pusztító, tomboló őserő, roncsokat temető
kiismerhetetlen végtelenség.

Legyél víz, életet adó őselem,
legyél tűz, vízzel is legyőzhetetlen,
legyél levegő, mindent beborító láthatatlan,
legyél szikla, szilárd, megingathatatlan,
legyél forrás, patak vagy tenger,
legyél te magad, legyél ember.
Mejthényi Flóra
A VÁLÁS PERCE
A válás perce oly nehéz,
A kézben nyugszik még a kéz,
A szembe olvad még a szem
Mint mindörökre, végtelen;
S a lélek már csak félig itt,
Félig követi útait
S jobb része mégis ezalatt
A búcsúzónál itt marad.
A viszontlátás oly nehéz,
A kézben nyugszik már a kéz,
A szembe olvad már a szem,
Mint mindörökre, végtelen.
S a lélek mégis fél, remeg,
Hogy őt csak álom csalja meg
S nem mer örűlni igazán,
Hogy fel ne ébredjen talán...
Reményik Sándor:
TÜNDÉRFOK
Az életednek van egy titkos csúcsa,
Mely rejtve őrzi boldogságod,
Egy sziklafok, ahonnan Te az élet
Töretlen teljességét látod,
Hol imádkoznál hosszan, térdenállva,
Mert onnan végtelen a panoráma.
Az életednek van egy titkos csúcsa
Köröskörül őserdő, ősbozót -
Keresztül-kasul vágtató csapások,
A sok hamistól nem látni a jót,
Isten előre ment, a csúcson vár be -
Csak az a kérdés, hogy odatalálsz-e?
Az életednek van egy titkos csúcsa,
Hová a mélyből kibukkan fejed
S a szépség minden gazdagsága, fénye
Megáldja két csodálkozó szemed,
Hol tiszta vagy, mint kristálypatakok
S megnyitod szíved, mint egy ablakot.
Az életednek van egy titkos csúcsa,
Vezetnek hozzá szent véletlenek,
Jaj, hogy leszállni kell, jaj, hogy nem adhatsz
A pillanatnak örökéletet!
S botlasz újra sok rögös, buta úton. -
De mindegy. Egyszer fenn voltál a csúcson.
Baranyi Ferenc
EGYSZER MAJD MINDEN ÖSSZEKÖT...
Ölelésünkben összeér:
talán a szív, talán a vér.
Az éjszakában összeköt:
talán a fény, talán a köd.
Mi hát - mi egybetart - a lánc?
Talán szeretsz. Talán csak kívánsz.
Mindegy. Most hozzám tartozol.
S enyém leszel valamikor.
Egyszer majd minden összeköt:
a szív, a fény - a vér, a köd.

2008. február 5., kedd

Moretti Gemma
ŐRIZLEK
Így nem őrizte kincseit a gazdag,
nyár illatát busongó, szőke kazlak,
nap színeit üvegbe zárt gyümölcs,
sok tudományát vén zsugori bölcs -
mint téged rejtelek, őrizlek én,
mindent, mi tiéd volt és most enyém:
papírlapot, melyen kezed nyoma,
pillantásod, mely rólam szállt tova,
egy mondatot amely tetszett neked,
dallamocskát, mit dúdoltam veled,
egy virágot, melyhez hozzáért arcod,
mozdulatod, ahogy fejed lehajtod,
s még mennyi mindent. Oly szegény a szó
mondani, írni, mily boldogító,
hogy kincsem van, és ez a kincs te vagy,
hogy áradó örömöm titka vagy,
s mert bennem élsz, minden baj elkerül.
És gazdag vagyok, mérhetetlenül.

Wass Albert
HONTALASÁG HITVALLÁSA

Hontalan vagyok
mert vallom, hogy a gondolat szabad,
mert hazám ott van a Kárpátok alatt
és népem a magyar.

Hontalan vagyok
mert hirdetem, hogy testvér minden ember
s hogy egymásra kell, leljen minden ember
mindenki, aki jót akar.

Hontalan vagyok
mert hiszek jóban, igazban, szépben.
Minden vallásban és minden népben
és Istenben, kié a diadal.

Hontalan vagyok
de vallom rendületlenül, hogy Ő az út s az élet
és maradok ez úton, míg csak élek
töretlen hittel ember és magyar.

2008. február 4., hétfő

Arcod kezemben,
kezem kezedben megpihen.
Lelked lelkembe zárva,
harcom harcodat várja...
szemed szememben tiszta út,
sebed sebemen... nincs kiút.
* * *
...felkelt a nap
te is velem ébredtél
álmomban messze jártunk
csak Te és Én...

2008. február 3., vasárnap

B.Radó Lili
ÜNNEP

Köszönöm, hogy ünnepnek tekintesz,
hogy szíved bíborborával vársz reám
és ó-ezüsttel terítesz miattam;
s hogy el ne fussak elõled riadtan,
lelked titkos, százegyedik szobáját
virággal díszíted fel énnekem.

Tiéd minden ujjongó énekem,
Tiéd lelkem szivárványos zománca,
Tiéd a derű, mely rólam szerteárad,
nem hozok kínt, se sóvárgást, se vágyat,
örömnek jövök, sohase verlek láncra,
ünnep leszek, mert ünnepként fogadtál.

ÉS A FÖLDINDULÁS UTÁN TŰZ JÖVE, DE NEM VOLT AZ ÚR A TŰZBEN SEM. ÉS A TŰZ UTÁN EGY HALK ÉS SZELÍD HANG HALLATSZÉK.

1Kir 19:12



MINDIG CSAK ADNI

A jó öreg kút csendesen ontja vizét
így telik minden napja.
Áldott élet ez, fontolgatom:
csak adni, adni minden napon.
Ilyen kúttá kellene lennem.
Csak adni teljes életemben.
Mindig csak adni?
Ez terhet is jelenthet!
Jó kút, nem érzed ezt a terhet?
Belenézek, tükre rám ragyog,
de hiszen a forrás nem én vagyok!
Árad belém, csak továbbadom,
Vidáman, csendben és szabadon.
Hadd éljek ilyen kút-életet,
Osszak áldást és sok-sok szeretetet!
Nem az enyém, Krisztustól kapom,
Egyszerűen csak továbbadom.

(ismeretlen költő)
AKI GYŐZ, AZ FEHÉR RUHÁKBA ÖLTÖZIK, ÉS NEM TÖRLÖM KI ANNAK NEVÉT AZ ÉLET KÖNYVÉBŐL, ÉS VALLÁST TESZEK ANNAK NEVÉRŐL AZ ÉN ATYÁM ELŐTT ÉS AZ Ő ANYGALAI ELŐTT.

Jel 3,5

2008. február 2., szombat

Harcos Katalin
NÉZD, VELED LESZEK…

Nap leszek, sugárzó reggeleken.
Vörösben játszó mesés csoda.
Ott leszek minden napkezdeten,
s leszek estéid bíboralkonya.

Langy eső leszek nyári délután.
Simogatom borongós homlokod,
mosdatlak tikkasztó hőség után,
aszályban, lásd, enyhülést hozok.

Mezőkön fű leszek lábaid alatt,
lágyan bársonyos, simogató.
Kacagón csiklandozom a talpadat.
Ágyad leszek: selymes, nyugtató.

Zöld lombok halk susogása leszek,
cirógatlak, mint az esti szél.
Smaragdcsillogással körülveszlek,
s tóként, csobogó vizem mesél.

Ezüstös holdként dúdolok neked
altatót, mélykék, bársonyos égen.
Ágyadba osonok, levetkezek…
s tündérként ölellek bűvös éjjen.
Reményik Sándor
ÚGY FÁJ MÁR MINDEN...

Úgy fáj már minden, minden idebenn:
A szó, s a mozdulat, s a csend is fáj,
Minden, mi általreszket szívemen,
Legyen az ember, muzsika, vagy táj,
Úgy fáj már minden, minden idebenn.

De néha egy-egy halk szó símogat,
S rejtekúton a szívembe talál,
S álomba ringatja a kínokat,
Elaltatja a multat, s a jövőt.
Pedig be nehéz megtalálni már
Az ösvényt, a szívembe vezetőt.

Gyom és gaz benőtte az utakat,
Ördögpalánták ágaskodnak rajtok:
Száraz kórók és keserű füvek,
Minden, mi beteg szívemből kihajtott.

Mártír a szó, mely jó hozzám ez úton,
És szent a szív, mely küldi őt ezen,
S mely liliomok magvát hinti el
Ott, hol különben csak bogáncs terem.

Áldott az óra és áldott a szél,
Mely liliomok messze magvát hozza,
Magot, melyből a békesség kikél.

József Attila
MÁMOR
Szeretném felverni lelkem dalával
A szomorúk szivét, a világot.
Most megbocsátok annak is,
Aki bántott.
Szeretném a keblemre ölelni az
Életért küzdő, fájó rabot.
Szeretném feltámasztani,
Aki halott.
Szeretném, hogyha lassabban forogna
És végre megállna a nagy kerék.
De a legjobban szeretném,
Ha szeretnék.
És szeretnék alkotni csodásat és
Ezer gyönyörűt, szépet meg nagyot
S aztán meghalni: Mert én a
Mámor vagyok.

2008. február 1., péntek

Dávid zsoltára. Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm. Fűves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem. Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az ő nevéért. Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy, a te veszsződ és botod, azok vigasztalnak engem. Asztalt terítesz nékem az én ellenségeim előtt, elárasztod fejem olajjal, csordultig van a poharam. Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján, s az Úr házában lakozom hosszú ideig.

Zsolt 23,1-6

Prohászka Ottokár
KŐ AZ ÚTON
Gondolod, kerül életed útjába
Egyetlen gátló kő is hiába?
Lehet otromba, lehet kicsike,
Hidd el, ahol van, ott kell lennie.

De nem azért, hogy visszatartson téged,
S lohassza kedved, merészséged.
Jóságos kéz utadba azért tette,
Hogy te megállj mellette.

Nézd meg a követ, aztán kezdj el
Beszélgetni róla Isteneddel.
Őt kérdezd meg, milyen üzenetet
Küld azzal az akadállyal neked.

S ha lelked Istennel találkozott,
Utadban minden kő áldást hozott.
Huszti Sándor
LÉLEK-TÁRSAK
A sötét éjben ragyognak a messzi égi régiók,
Fényük postalován utaznak az évmilliók.
Nem látod a magasban a Létezés ködét,
Avatatlan szemek elől takarja a sötét.
A távol csillagok közt fogantak lelkeink,
Csak az istenek tudhatták, mik lesznek terveink.
A lelkek ketten egy testvérpárt alkottak,
A bölcsesség adományán egyformán osztoztak.
Időtlen időkig keringtek egymás mellett,
Majd helyet kerestek ahol fejlődni lehet.
Egymás után indultak a nagy útra,
Előbb egyik, majd a másik zuhant az alagútba.
A szárnyas lelkek testgúnyába öltöztek
Csillagok honából földi házba költöztek.
Így a lélek-testvérek egymásról mit se tudtak,
Gyermekek voltak még, nevetve tanultak.
De szívük mélyébe ezer karcot véstek
A szellőként szárnyaló, tovafutó évek.
Útjukon sokáig egyedül haladtak,
Ám eljött az idő, és egymásba botlottak.
Mostantól fogva közös pályán járnak,
Szellemük ezentúl a messzeségbe szárnyal!
Shakespeare
AZ VAGY NEKEM
Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
s tavaszi zápor fűszere a földnek;
lelkem miattad örök harcban él,
mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;
csupa fény és boldogság büszke elmém,
majd fél: az idő ellop, eltemet;
csak az enyém légy, néha azt szeretném,
majd, hogy a világ lássa kincsemet;
arcod varázsa csordultig betölt,
s egy pillantásodért is sorvadok;
nincs más, nem is akarok más gyönyört,
csak amit tőled kaptam s még kapok.
Koldus-szegény királyi gazdagon,
részeg vagyok és mindig szomjazom.
Szabó Lõrinc fordítása
B. Radó Lili
ÜNNEP
Köszönöm, hogy ünnepnek tekintesz,
hogy szíved bíborborával vársz reám
és ó-ezüsttel terítesz miattam;
s hogy el ne fussak előled riadtan,
lelked titkos, százegyedik szobáját
virággal díszíted fel énnekem.
Tiéd minden ujjongó énekem,
Tiéd lelkem szivárványos zománca,
Tiéd a derű, mely rólam szerteárad,
nem hozok kínt, se sóvárgást, se vágyat,
örömnek jövök, sohase verlek láncra,
ünnep leszek, mert ünnepként fogadtál.