...és maradok ez úton, míg csak élek, töretlen hittel ember és magyar...

Szabolcsi Erzsébet

FORRÁS LEGYÉL

Forrás legyél.

Tiszta, átlátszó, kristály

szépségű cseppekből fakadó

hideg és jóízű éltető víz.

Csörgedezz alá magas hegyek sziklái közül,

kelj át méteres köveken, konok útvesztőkön,

friss levegőjű hegyi réteken.

Patak legyél.

Lágyan aláomló, hűvös érintésű;

hideg selymes vizedtől kapjanak erőre

a szomjas vadak. Kanyarogj kövek között,

fodrozódó bárányfelhők kék ege alatt,

zöld pázsit és őszi avar keretezzen,

míg tovagördülsz kavicsokat mosva,

s lomha folyóvá terebélyesedsz.

Folyó legyél.

Hatalmas hullámfodrokkal tovahömpölygő áradat,

mely mindent megragad,

magával sodor, míg meg nem érkezik

az őt is elnyelő végtelen tenger sírjába.

Tenger legyél.

Nyugodtan hullámzó beláthatatlan síkság.

Kiszámíthatatlanul változó,

tajtékokat dobáló, vihartól felkorbácsolt

szilaj erő, hullámsír,

vagy elcsendesült sima víztükör.

Óceán legyél.

Széles és határtalan.

Kincseket rejtő, ringató mély bölcső.

Vég nélküli korlátlan lehetőség.

Pusztító, tomboló őserő, roncsokat temető

kiismerhetetlen végtelenség.

Legyél víz, életet adó őselem,

legyél tűz, vízzel is legyőzhetetlen,

legyél levegő, mindent beborító láthatatlan,

legyél szikla, szilárd, megingathatatlan,

legyél forrás, patak vagy tenger,

legyél te magad, legyél ember.