...és maradok ez úton, míg csak élek, töretlen hittel ember és magyar...

UGYE SÍRSZ TE IS

Ugye sírsz te is

magányos éjszakán.

Ugye szíved fáj,

valaki után.

Ugye nem leled,

sehol helyedet.

Visz a képzelet,

sír az éj veled.

Ha a szerelem

tépi szívedet.

Mert ő nem szeret,

s el nem érheted.

Ugye sírsz te is,

fázik lelked most.

Ugye hogy a könny,

minden kínt kimos.

Tán csak egy költő

érez úgy, mint te.

Kinek mindenre

van érző szíve.

Látod, hogy sír ő,

úgy ahogyan te.

Kinek szerelme

sosem lesz vele.

De álmaiban

ott van ő vele.

Kéz a kézben jár

véle kedvese.

Kéz a kézben jár

csókkal ontja el.

Fénye ráragyog,

könnye önti el.

Ugye sírsz te is,

ha álmod boldogság.

Örömkönnyeket,

mit forró szíved ád.

Ugye sírsz te is,

hogyha sírni kell.

Lelkünk könnyebbül,

s mindent elvisel.