2010. május 31., hétfő

A magányos ember soha nem azért vonul vissza magányába, mert arra vágyik, hanem titokban azt reméli, hogy az az ember, akit szíve mélyén szeret, vagy valaki, akit majd őszintén szeretni tud, megtalálja őt, és utána megy magányába, hogy kiszabadítsa onnan, saját lelke fogságából.

Mégis, valahányszor valaki belopakodik magány-barlangjába, elzavar maga körül mindenkit.

Bizonyítékot vár, hogy aki ide jött, az valóban megérdemli a bizalmat. Valóban érte jött, nem csak önzőség vezette, hanem igazi mély, és őszinte szeretet.

A szeretet megváltására vágyik. Arra vágyik, hogy a szeretet, amit érez, visszatükröződjön a másik ember szemében, ha bele néz. Arra vágyik, hogy a másik szeretete elhatoljon a szívéig, hogy ott körtáncot járjon, és útra keljen, átjárja testét, lelkének minden zegét-zugát, és azután lángra lobbanjon a szemében, hogy amikor a másikra ránéz, az ezt a szeretet lássa benne.

Csak a mély és őszinte szeretet képes megváltani a lélek szenvedéseit.

De csak az a szeretet, amit nem tartunk meg magunkat, hanem oda adjuk azoknak, akiket szeretünk, és azok elfogadják tőlünk, és cserébe ők is adnak.

Ha a szeretet nem kél útra, akkor marad a lélek fájdalma, a magánybarlang lesz az otthonunk.

Visszahúzódunk, és várjuk, hogy valaki elég elszánt, elég eltökélt legyen, és felvértezze magát az egyetlen fegyverrel, mellyel áthatolhat bánatunk szilárd falán.

Vele legyen a Szeretet.

Az a szeretet, mely nem ismer korlátokat.

Nem ismer határt.

Nem ismer akadályokat.

Nem változtathatja meg semmi sem.

Lát, és hall.

Érez, és képes útra kelni.

Mert érezzük, hogy annyira, de annyira boldogító, hogy oda adjuk annak, akit a leginkább szeretünk, és mivel ő is szeret minket, hát nekünk adja, hogy mi is részesei legyünk a csodának.

Aki képes hallani saját lelkében a szeretet hangját, az tudja, hogy mit kell tennie. Nem habozik megtenni azt. A szeretet mutatja az utat.

Aki pedig őszintén szeret, de szeretetét nem adhatja oda, visszahúzódik magánybarlangjába, és arra vár, hogy a szeretet útra keljen.

Nincs más választásom. Nem maradt már semmi sem.

2010. május 26., szerda

...hogy minden nap egy élő áldozat legyek Istennek...


- Csak egy világ van – felelte a leány halkan – s akik szeretik egymást, találkoznak benne újra és újra. Találkoznak, elbúcsúznak és elmennek. Aztán újra találkoznak, és újra elmennek, újra meg újra, míg elérkezik az idő, amikor nem kell megváljanak egymástól többé.

(Wass Albert)

2010. május 18., kedd

BÉKESSÉG ISTENTŐL

Nincs nyugalom, nincs nyugalom, - a szív,
Amíg ver, mindörökre nyugtalan.
De mindörökké nyughatatlanul,
Istentől mégis Békessége van.
Nyugalma nincs, de Békessége van.
Békesség Istentől.

Nincs nyugalom, nincs nyugalom, - vihar,
Örök hullámzás a víz felszíne.
De lent a mélyben háborítatlanul
Pihen a tenger s az ember szíve,
Hadd hullámozzék a víz felszíne.
Békesség Istentől.

Nincs nyugalom, nincs nyugalom, - s ez a
Nyugtalanság, mint a járvány ragad.
Te sugarazd szét békességedet
És szóval, kézfogással másnak add.
Az Isten Békessége is ragad.
Békesség Istentől.

Reggel mondd, délben mondd és este mondd
A Feltámadott első, szép szavát.
És ragyogóbbá lesz a reggeled
És csillaghímesebb az éjszakád.
És békességesebb az éjszakád.
Békesség Istentől.

Békesség Istentől: mi így köszönjünk,
Hogy köszöntésünkben lélek legyen -
Vihartépett fák - ágainkon mégis
Vadgalamb búg és Békessék terem.
Békesség: köszöntésünk ez legyen.
Békesség Istentől.

Reményik Sándor, 1935. 02. 05.

2010. május 12., szerda

A szeretetet csak akkor kapjuk meg,
ha mi is adjuk és sugározzuk magunkból.
A megtartott szeretet nem lesz élő,
csak akkor, ha átadjuk.
"Csak egyetlen dolog képes vonzani a szeretetet: a szeretet. A szeretet és a szerelem egyike az élet legnagyobb titkainak. Lehetetlen megmagyarázni azt a lelkesedést, amit az ember érez, amikor szeret valakit. A szavak nem elegendők annak az érzelemnek a bemutatására, amely elfog, amikor lelkileg és testileg egyesülsz egy másik emberi lénnyel. Hogyan lennél képes szavakkal visszaadni azt az érzést, ami elfog, amikor először tartod kezedben a gyermeked? Ez mind a szeretet, a szerelem birodalmába tartozik. Hasonlóan a barátsághoz nem kaphatsz szeretetet, ha nem nyújtasz szeretetet. A szeretet mindig kockázatot rejt. Amikor szereteted kiterjeszted egy másik személyre, ezt mindig abban a reményben teszed, hogy az hasonló érzéssel viszonozza. Ám ha nem vagy hajlandó, hogy te ajándékozd meg először a vonzalmaddal, sosem fogod megismerni a viszonzott szeretet boldogságát. Fájdalmat okozhat, ha túlságosan szeretsz, de nyomorult lesz az életed, ha nem leszel képes eléggé szeretni."

NAPOLEON HILL
...a legkisebb bűn is Jézus golgotai halálának kiváltója...

2010. május 11., kedd

A szeretet nélküli kötelességtudat: kedvetlen.
A szeretet nélküli felelősség: figyelmetlen.
A szeretet nélküli igazság: kemény.
A szeretet nélküli okosság: gőgös.
A szeretet nélküli barátságosság: hűvös.
A szeretet nélküli rend: kicsinyes.
A szeretet nélküli hatalom: kíméletlen.
A szeretet nélküli birtoklás: fösvény.
A szeretet nélküli adakozás: képmutató.
A szeretet nélküli vallásosság: bigott.
A szeretet nélküli hit: vakbuzgó.
A szeretet nélküli remény: fanatikus.
A szeretet nélküli élet: értelmetlen.
Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három.
Ezek közül pedig
legnagyobb: Jézus.

2010. május 5., szerda

Egy katonáról olvastam egyszer - akit Jimmynek hívtak, akit gonoszságai miatt mindig büntetni kellett. Minden katonai ítéleten, börtönön nevetve ment keresztül - és nem használt neki semmi, ugyanaz maradt, aki volt. A megtérése arról szólt, hogy semmi nem rázta meg, csak Isten irgalmassága.

A században volt egy kis katona, akit penészvirágnak csúfoltak. Mindenki tudta, semmit nem lehet tőle várni, a gyakorlatokat sem tudta végezni. Egyik éjjel Jimmy ledöntötte az összes céltáblát. Reggel nem lehetett lőgyakorlatot tartani. Mindenki tudta, ezt csak Jimmy tehette, csak neki volt erre bátorsága. Elindult a vizsgálat. Kiállították a katonákat. A százados azt kérte, valaki jelentkezzen, különben az egész századot megbüntetem.

A kis penészvirágnak volt egy érdekes szokása: Bibliát olvasott, imádkozott. Ezért még inkább kinevették a többiek. A százados újra mondta: álljon elő valaki, és a többi szabad. Előáll ez a kis katona - én voltam. - Te nem tudod megtenni - mondta a százados. De én vállalom. Százados úr azt mondta, ha valaki vállalja, a többi szabad. Százados úr állja a szavát! Levetette az ingét, mindenki látta, milyen gyenge gyerek. Az első korbácsütéseknél már leesett a földre. A századból előugrott Jimmy. Semmi nem rázta meg, semmi nem tette tönkre, csak az, hogy helyette valakit megvernek. Azt kiáltotta: hagyjátok abba - én voltam!

Abbahagyták - de már késő volt. Tüdővérzést kapott, csak ez a korbácsolás hiányzott neki. A temetésén ott volt az egész század. Szem nem maradt szárazon. Jimmy folyton azt mondogatta: csak azt tudnám, hogy tudta ezt értem megtenni. Valaki megszólalt - annyit beszélt nekünk Jézusról, és mi nem értettük. "Azt, aki bűnt nem ismert" - ahogy az előbb mondta az Ige - "bűnné tette értünk". Az Egyetlent, aki bűnt nem ismert!

Neked soha nem jelentett ez az Ige semmit?! Keményebb a szíved, mint a gonosz Jimmyé volt?! Minden nagypénteken ott ülsz a templomban, és végig hallgatod, hogy Jézust megkorbácsolják, arcul köpik, megfeszítik, három óráig függ ég és föld között, ott sóhajtja - "Én Istenem, én Istenem! Miért hagytál el engemet?" (Mt 27, 46b) És végig tudod hallgatni. Van neked szíved?

Isten most az Ő irgalmasságára kér - nézz föl a keresztre! Vagy talán erre is hiába kér?

(részlet egy igehírdetésből)

2010. május 4., kedd

Őri István
DÖBBENÉS

Néha rádöbbenek, hogy
bármikor elveszthetlek

s arra, hogy nem elég
ha csak egyszer mondom,

hogy szeretlek.

Hogy bármikor történhet Veled
vagy velem valami,

hogy milyen jó hangodat hallani.

Arra, hogy milyen nehéz
néha őszintének lenni
és milyen könnyű
egy szóval megbántottá tenni.

Hogy meg kell mondani
ha valami fáj,
arra, hogy mindent tönkretehet
egy összeszorított száj.

Hogy túl rövid az élet arra,
hogy veszekedjünk
s, hogy mindig csak
jobb sorsot reméljünk.

Arra, hogy mindig kell,
hogy legyen erőnk arra,
hogy nevessünk
s mindig kell idő arra,
hogy szeressünk.