2010. december 31., péntek

AZ ÉV VÉGÉRE

Ezsdrás erős szívvel törekedett keresni és cselekedni az Úr törvényét és tanítani Izraelben a rendeléseket és ítéleteket.(Ezsdrás 7, 10)
Legyen jó és áldott befejezése ennek az évnek. Ne evéssel, ivással, feledtető szórakozással világi társasánban ünnepeljünk, hanem Isten gyermekeivel, az isteni Igére figyelve. Mindenekelőtt azonban legyünk csendben, mint Ezsdrás. Álljunk Isten jelenlétének világosságába! Vannak csapongó lelkek és felkészült szívek - ez a kettő az év utolsó napján élesen szétválik. Ezsdrás a mély, belső életű emberek közé tartozott. Istenben gyökerezett. Élete Isten Igéjére épült, szíve mélyéből kereste Isten törvényét. Kutatta, elmélyedt benne. Lelki szeme megnyílt az isteni igazságokra.
A gyermekeket a külső világ benyomásai ragadják meg, ezért nem képesek kitartani sokáig egy dologban. Sok felnőtt hasonlít hozzájuk. Nem gyakorolják magukat abban, hogy szívük egyetlen pontra irányuljon. Aki csak értelmével foglalkozik az Isten Igéjével és szíve nem mélyed el benne, az nem tapasztalhatja meg annak megtisztító, átformáló erejét. Isten Igéjében közli velünk szívét, gondolatait. A Szentírás feleletet ad az emberi szív legfontosabb kérdéseire. Megítéli bűneinket, ferdeségeinket. Az Igének megjobbító hatása is van, az igazságra vezet, hogy Isten emberévé legyünk, minden jó cselekedetre felkészítve (2 Tim 3, 16). Ezsdrásnál mindhárom együtt volt: kutatta az Igét, aszerint cselekedett, és így tanított másokat. Ez tette őt áldott emberré. Isten ajándéka volt népe számára.
Isten Igéjére kell felépülni az egyes ember, a család és a nép életének, különben elmaradhatatlan a romlás. „Vissza az Igéhez, a Bibliához!" - ez legyen a jelszavunk, különben nem lesz hajnal a sötét éjszaka után (Ézs 8, 20). Ezsdrás élete felett Isten jóságos keze nyugodott (Ezsd 7, 9). Ha eddig hiányzott életünkből ez az áldás, akkor magunkban keressük ennek okát. Isten előtt elcsendesedve bízzuk életünket újra és egészen Krisztusra!
„Jézus legyen jelszavunk, midőn egy új évbe lépünk. Jézus neve pajzsunk, mellyel harcol s győz is népünk. Kössünk vele szent frigyet. Bölcsességre Ő vezet. - Jézus téged nem hagyunk, ez évben is téged kérünk: Te légy hajnalcsillagunk, Te légy a mi bölcs vezérünk. Akkor áldott lesz utunk, szép célunkhoz eljutunk."


Carl Eichhorn:
"Isten műhelyében" c. könyvéből

2010. december 2., csütörtök

ISTEN ÉS TE

Egyedül ISTEN tud ALKOTNI,
de az alkotást te tudod érvényre juttatni.
Egyedül ISTEN tud életet TEREMTENI,
de te tudod tovább adni.
Egyedül ISTEN adja az EGÉSZSÉGET,
de te tudod azt megtartani.
Egyedül ISTEN ajándékozza a HITET,
de belőled árad a bizonyosság.
Egyedül ISTEN tud REMÉNYSÉGET ültetni,
de te tudsz társadnak bizalmat szavazni.
Egyedül ISTEN képes SZERETETRE ébreszteni,
de te tudsz mást szeretni.
Egyedül ISTEN adja a BÉKÉT,
de te a mosolyt.
Egyedül ISTEN-től van az ERŐ,
de te tudsz a csüggedtbe erőt önteni.
Egyedül ISTEN az ÚT,
de te tudod azt másoknak megmutatni.
Egyedül ISTEN a FÉNY,
de te tudsz mások szemébe ragyogást hozni.
Egyedül ISTEN teszi a CSODÁT,
de te hozod hozzá az öt kenyeret és a két halat.
ISTEN egymagában mindenre képes,
mégis úgy látta jónak, hogy RÁD IS SZÁMÍTSON!
A szeretet annyit jelent, hogy nem vagyok egyedül; az egyik kezemet az Úristen fogja, a másikkal én fogom embertársaim kezét. (Sík Sándor)