...és maradok ez úton, míg csak élek, töretlen hittel ember és magyar...

Zacharias Huntsman

ŐSZI SÉTA

Ha majd egyszer – bortól kábán

Végigsétálsz álmod romjain,

Lábnyomonként könnyet ejtesz

Mit a kezed sután porba hint.

Eljön majd a tél, karjával

Hóba írja fagyos bánatod,

S Te pőre talppal, vérző ésszel,

Suttogsz majd egy régi dallamot.

Eljön majd a nyár, átölel,

Langy szele szép hajad borzolja,

Ámultan mered Rád, hogy miért

Nem jut mosoly bágyadt arcodra.

Eljön majd egy régi árny is,

Álmaidnál letérdel, s elejt

Egy kósza könnyet. Újra felismert

Egy régi bűbájt, feledett delejt.

Rá sem nézel, továbbhaladsz,

Nyárból őszbe, őszből majd a télbe,

És, ha aztán nem jön új tavasz,

Állj meg, s nézz a végtelen szemébe!