...és maradok ez úton, míg csak élek, töretlen hittel ember és magyar...

ISTEN GONDOSKODÁSA

Isten Illésnek a következő parancsot adta: „Eredj el innen, menj kelet felé, és rejtőzz el a Kerít-patak mellett ... a hollóknak pedig megparancsoltam, hogy gondoskodjanak ott rólad” (1Kir 17,3-4). Illés próféta élete ma is fontos leckét jelent hitéletünk számára. Engedelmességéből és Istene iránti bizalmából (és kudarcaiból is) sokat tanulhatunk. Tekintetünket irányítsuk erre a kis szóra: „ott”, amely prófétai szolgálatának kezdetére Izráelben oly fontos szó lett. Miután Illés az istentelen Aháb királynak évekig tartó szárazságot jövendölt, mint Isten ítéletét, Istentől azt a feladatot kapta, hogy rejtőzzön el a Kerít-pataknál. Majd ennek a pataknak a vize néhány nap Múlva kiapadt, így el kellett azt a helyet hagynia. Ezután Isten arra utasította, hogy menjen Sareptába, és ott kérjen meg egy özvegyaszszonyt, hogy gondoskodjon róla. Isten az Ő ígéretét mindkét esetben összekötötte egy bizonyos helyen való tartózkodással. Csak ott érvényesült
Isten ígérete, ahová küldte. Illés engedelmeskedett, ment, és megtapasztalta a megígért gondoskodást. Isten ma is hasonlóképpen cselekszik. Számunkra is lehetnek olyan helyzetek, mint Illésnél, olyan tanács, amilyet a 32. zsoltár 8. versében olvasunk:

„Bölccsé teszlek és megtanítalak, melyik úton kell
járnod”; és olyan döntések, ahol csak az engedelmesség
útján tudjuk Isten ígéreteinek beteljesedését
megtapasztalni. Csak ott – egyetértésben gondolataival
és Igéjével – „…Csak oda küld az Úr áldást és
életet mindenkor” (Zsolt 133,3).

Az Úr ajándékozzon meg bennünket azzal a kegyelemmel, hogy felismerjük, hová állított és hol akar látni bennünket. Engedelmeskedjünk vezetésének, mert csak ott fogjuk megtapasztalni az Ő áldásait. Így kerülhetünk el sok fájdalommal teljes mellékutat.