KERESZTYÉN VAGY KERESZTÉNY...
A keresztyén és keresztény szó között a világon egyedül a magyar nyelvben van különbség. Kuriózumról van szó. Az első forma egy idő óta protestáns szóhasználat, a második a római és a görög katolikus. Így a szó a felekezeti hovatartozás kifejezője. A Magyar Tudományos Akadémia Helyesírási szabálya a római katolikus lakosság statisztikai többségére való tekintettel tette hivatalossá a keresztény alakot, de megengedi a protestáns keresztyén alak használatát is.
Jelenleg nem látszik lehetőség arra, hogy a két szó közül az egyik szabad közmegegyezéssel kizárólagosságra emelkedjék. Türelmet kell tanúsítanunk egymás iránt. Ez a jó értelembe vett pluralitás. Az ősmagyarok sem azt nézték, hogy ki melyik törzsbe tartozik, hanem, hogy magyar. Ez a két szó magyarul hangzik el. A keresztyén szeretettel is ellenkeznék az elnevezés miatti huzakodás. Szükséges azonban, hogy tisztában legyünk a két szó eredetével, jelentésével. Akkor minden hátrányos megkülönböztetés nélkül, de tudatosan használjuk, a saját egyházi, családi tradiciónknak megfelelően.
Az Újszövetségben azt olvashatjuk az Apostolok Cselekedetei 11. részének 26. versében, hogy a „tanítványokat Antiókhiában nevezték először keresztyéneknek.” Az Újszövetség 1967-ben Budapesten, a Szent István Társulat kiadásában megjelent magyarázatos fordításában a fenti idézet így hangzik: „először Antióchiában nevezték el a tanítványokat keresztényeknek”. A magyarázatban viszont azt írja, hogy a keresztyén elnevezés „szóról szóra annyit jelent, mint Krisztus követője, tanítványa, híve.” Ez mutatja, hogy már harminc évvel ezelőtt sem volt semmi különbség a keresztyén szó alapjául szolgáló görög krisztianosz szó katolikus és protestáns értelmezése között. Igen ám, de ez nem volt mindig így.
A krisztianosz a latinban christanus volt. Ebből lett egyes európai nyelvekben krisztián, a szlávban krisztyán. A magyar nyelvbe a szlávból került be. A szó eleji mássalhangzó torlódást a magyar oldani kényszerült és először a kirisztyán, majd a keresztyén formát honosította meg. Egyes vidékeken a múlt századig élt, vagy talán még él a „Kirisztus” forma Jézus méltóságjelzőjének ejtésében, mert a Krisztus szóeleji mássalhangzó torlódását ugyanígy idegennek érezte a helyes magyar nyelvérzék.
A keresztyén szót tehát a keresztyénséget felvett magyarok egyöntetűen használták jó hétszáz évig. Pázmány Péter is, aki igazán jó katolikus volt, mégis keresztyént írt. A Káldi György által elkészített első római katolikus fordítású teljes Biblia címlapján nagybetűkkel olvasható a keresztyén szó. Ezt az ősi szóhasználatot az evangélikusok és reformátusok változatlanul megőrizték.
A 18. században hitvitázási céllal kezdték a katolikus papok kereszténynek nevezni és írni magukat. Sok idegen anyanyelvű lévén köztük, a nyelvtudás hiánya is közrejátszhatott. Bizonyítani egy teljesen helytelen népi szómagyarázattal akarták, hogy az „igazi” egyház tagjainak elnevezése a kereszt szóból ered, ezért keresztény. Egyébként a nyelvújítás korában a keresztyén formát egyesek szlávosnak tartották, és ezért helytelenítették.
Az újprotestáns egyházak szóhasználata attól függ, hogy mennyire vették figyelembe a hazai protestáns hagyományt. Ha erősen hatott rájuk, akkor keresztyént írnak, ha nem, akkor keresztényt.
(Csohány János nyomán)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése