Félek, atyám, - úgy sírnak a harangok!
fiatal tükrömet rontja az árny is, a fény is!…
Ne félj, fiam, - téged hívnak a harangok,
te vagy a tűkör, te vagy az árny is, a fény is.
Félek, atyám, - megtörtem a szeretetben
Félek, atyám, - megtörtem a szeretetben
és éhes tengerekbe ejtem a kardot!…
Ne félj, fiam - megtartalak a szeretetben
s az én karommal emeled égig azt a kardot.
Mit ér az ember, mit ér a könny meg a bánat,
Mit ér az ember, mit ér a könny meg a bánat,
mit ér törékeny szavam az őrült viharban?…
Ne félj, fiam, - az a könny, az a kín, az a bánat
téged tisztít kacagó mennyé a viharban!
Szabó Lőrinc
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése