VAN AZ ÚGY, HOGY A SZAVAK ELFOGYNAK,
ÉS A CSEND ELKEZD MESÉLNI…
(Daniela)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Bemutatkozás
- Alex
- Emőd-Miskolc, Borsod-Abaúj-Zemplén megye, Hungary
- Szeretettel köszöntelek kedves olvasó! Blogom a tiszta evangéliumi hitről, szeretetről, magyarságról tesz bizonyságot azoknak, akik mindezekre nyitottak, és szeretik nagyjainkat, akik hitükről, emberségükről, hazaszeretetükről voltak ismertek. Nem véletlen, hogy blogomban Székelyföldet, azon belül Gyimest nagy becsben tartom, hisz gyökereim onnan indultak ki, és mai napig is haza megyek oda, ahol az emberek még egy viszonylag elzárt világban küzdenek magyarságukért.
1 megjegyzés:
Erről eszembe jutott egy régi versem:
Elfogynak néha...
Néha elfogynak szavaim,
csendesen hozzád szállnak;
Kinő a szárnyuk és madarakká válnak.
Némán suhannak, átosonnak a szobán,
Többé vissza sem jönnek talán.
Néha elfogynak szavaim,
de a gondolat megmarad;
átszövi lényem, s a pillanat
Téged is megérint, és simogat
a mélyben kedvesen hívogat.
Néha elfogynak szavaim,
helyüket a Csend veszi át;
körülöttem némaság
bennem tiszta vágy
egyszer majd kimondom talán...
Megjegyzés küldése