...és maradok ez úton, míg csak élek, töretlen hittel ember és magyar...

Moretti Gemma

ÍGY ÉRKEZTEM

Messziről, nagy kerülővel,

nagyon fáradtan

érkeztem Hozzád.

Kedvemet az idegenek,

közönyösek,véresre megbotozták,

sziszegő, mérges viharok

ostora tépett,

arcomat hideglelős,

zöld fények

fakították

sárgábbra a halálnál.

Így érkeztem

kihűlve, színtelenül,

és most, feléd emelem arcom,

fényt gyűjtök, megmelegszem

szemeid parazsánál.

* * *

MOST EGY KICSIT...

Most egy kicsit

elhalkult minden;

fákon a lombok friss nesze,

ablakon a zápor permete,

madarak hangja fátyolos lett,

elhallgatott a tücsök-ének.

Most egy kicsit

minden céltalan lett;

a "valami szépre váró"

reggeli ébredések,

a felhőket figyelni,

hisz te is ezeket nézed,

szél tenyerébe temetni arcom,

mert a hűvösét te is érzed.

Most egy kicsit

minden megfakult;

fölöttem félig-nyílt szemmel

közömbös csillagok,

sápadt és gyorsan tünő a holdkaréj,

s alig fényesebbek a nappalok,

nincs kedvük tündökölni.

Te nem vagy itt.