Reményik Sándor
AZT MONDJÁK...
Azt mondják, hogy fényt hintek szerteszét
-Én olyan sötétnek tudom magam.-
Azt mondják, köszöntésem: békesség.
-S be nyugtalan vagyok, be nyugtalan!-
Azt mondják, dalom ír és enyhülés,
És több mint szépség: jócselekedet.
-Bennem dúl a magamra-ismerés,
s meakulpázva verem a mellemet.-
Azt mondja, aki találkozik velem,
Hogy tőlem kapott ajándékot.-
S én tehetetlen, sajgó kínnal érzem,
Hogy mindenkinek adósa vagyok.-
Ó Barátaim, ha egy FÉNYSUGÁR
Lelketekig hullt, át lelkemen:
Nem az enyém az a fény, csak bennem jár,
Istennek köszönjétek, - ne nekem.
AZT MONDJÁK...
Azt mondják, hogy fényt hintek szerteszét
-Én olyan sötétnek tudom magam.-
Azt mondják, köszöntésem: békesség.
-S be nyugtalan vagyok, be nyugtalan!-
Azt mondják, dalom ír és enyhülés,
És több mint szépség: jócselekedet.
-Bennem dúl a magamra-ismerés,
s meakulpázva verem a mellemet.-
Azt mondja, aki találkozik velem,
Hogy tőlem kapott ajándékot.-
S én tehetetlen, sajgó kínnal érzem,
Hogy mindenkinek adósa vagyok.-
Ó Barátaim, ha egy FÉNYSUGÁR
Lelketekig hullt, át lelkemen:
Nem az enyém az a fény, csak bennem jár,
Istennek köszönjétek, - ne nekem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése