Ruy de Guillaume
RAGYOGÁS (részlet)
Mielőtt mindent beragyogna a sötétség,
mielőtt sötétbe burkolóznának a fehér falak,
a színtelen képek a fehér falon,
az üres képkeretek, a nyitott szárnyú,
fekete ajtók, melyek a semmibe nyílnak,
az üres és fehér semmibe - a szomorúság
fényével töltöm meg az ürességet,
és a fehér falak, a színtelen képek
a fehér falon, az üres képkeretek,
az üres és fehér semmibe nyíló, fekete
ajtók megtelnek a szomorúság fényével.
Rólad álmodom, amint jössz, futsz felém,
rohansz, kifeszített szárnyakkal vágtatsz át
a földön, levegőn és égen, hogy elérj hozzám,
hogy megérints engem, és tudasd velem:
itt vagyok, nem tehetek másként...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése