2008. április 1., kedd

Márk Miklós
HULLÁMOK MORAJA

Álmodj nekem tengert,
hűs keleti széllel,
apró szigetekkel,
érző szenvedéllyel.
Vitorlákkal égbolt alatt,
sós ízű csókkal ajkadon,
parton ülve nézzük hullámok
táncát, úgy akarom.
Naplemente veti ágyunk,
altatót simogat kezed,
míg hajnal kergeti a holdat,
mellettem észre sem veszed:
virágok bontják szirmaik,
kelyhükön csillogó fény,
harmatban fürdik álmom:
kikötőbe érő remény.

De most tedd le könyved,
egyszer minden vers véget ér,
alszom egy kicsit, menjünk,
a hullámok moraja örökre
bennem él…

Nincsenek megjegyzések: