Nézd a tenger csillámló világát, hogy ringatja a homokszemeket, hogy a lábnyom, mit a partra lépünk, perc alatt a semmibe vesszen. Mert léptek vagyunk mi is, barátom, nem tudjuk, ki lép minket és miért, csak a végső célt sejtjük titokban, mi Istennek, embernek is egy. Hallgassuk hát a tengermorajlást, ne olvassuk ki belőle sorsunk. Semmik leszünk a semmi köldökén, elég csak ennyit tudnunk, hogy éljünk.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése