"Üzenetet írok mindazoknak, akik közülünk valók voltak és elindultak új világba, új emberek közé, mindazoknak, akik új utakat akarnak törni, és rombolni akarnak mindent, ami régi. Üzenek nektek, ti új emberek, én a régi ember. Valamikor nemrégen még többen jártuk ezeket a hegyeket. Sokan és fiatalok mind és magyarok mind, de magapadtunk. Többen más utakra fordultak, könnyebb utakra. Sima völgyi utakra tértek, mert nehéz hegyet járni. De én itt maradtam a hegyek között. Járom a tövises ösvényt és hosszú esztendőkön által körülfújt fagyos szél és perzselt a nap és nemsokára talán utolsó leszek az utolsók között.De lesznek, akik utánam jönnek, az én maradékaim. Amikor én már elpihentem, erős ifjú lábakkal nyomomba lépnek ők. És nem szállnak le a hegyről, hogy láncos rabjai legyenek hírnek, dicsőségnek és idegen kultúrának. Mert erősek lesznek. Hatalmasok és magyarok. Az én lábam nyomát pedig eltemeti a hó, de síromon sohasem lesz korhadt a fejfa, de a felém boruló domb virágos lesz mindig, tudom. És emlegetni fognak engem is, apáimat is az én véreim. Az én munkámat folytatják ők és az én életem örökkévaló lesz bennük."
A szív elrejtett embere a szelíd és csendes lélek el nem múló díszével: ez értékes az Isten előtt.
Ige a mai napra
Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, a kinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka. Jak 1,17
Szeretettel köszöntelek kedves olvasó! Blogom a tiszta evangéliumi hitről, szeretetről, magyarságról tesz bizonyságot azoknak, akik mindezekre nyitottak, és szeretik nagyjainkat, akik hitükről, emberségükről, hazaszeretetükről voltak ismertek. Nem véletlen, hogy blogomban Székelyföldet, azon belül Gyimest nagy becsben tartom, hisz gyökereim onnan indultak ki, és mai napig is haza megyek oda, ahol az emberek még egy viszonylag elzárt világban küzdenek magyarságukért.
1 megjegyzés:
Ilyen emberek mellett szeretnék egy pohár bor mellett elbeszélgetni!
Megjegyzés küldése