2008. szeptember 5., péntek

Komáromi János
LETTEM
lettem magányos csillag
véges világegyetemedben
lettem az "é"
az életedben
lettem gén
végtelen láncodban
lettem könnyed lépés
esztelen táncodban
lettem apró vércsepp
gyönyörű testedben
lettem csillanó remény
könnyező szemedben
lettem sikoly
beteljesült vágyadban
lettem sóhaj
összegyűrt ágyadban
lettem halvány holdfény
az ijesztő csendben
lettem kint felejtett könyv
az őrjítő rendben
lettem csókok íze
szikkadó szádban
lettem józan áramlat
az esztelen lázban
lettem árnyék a
szemed mögött
lettem bánat
két kezed között
lettem eső
nyár hevében
lettem húszas
koldus zsebében
lettem izzadság csepp
fénylő bőrödön
lettem ív, csókolni való
szemöldökön
lettem, amit
mindig kerestem
lettem, ami
sohasem lehettem.

1 megjegyzés:

Vállalkozásom megszűnt írta...

Alex!
Nagy ász vagy! Jól tetted, hogy jelentkeztél, remélem, hogy lesz hozzád méltó ellenfél!
Amit hiányolok egy picit: saját gondolat! Tudom!Értem!Mégis.