...és maradok ez úton, míg csak élek, töretlen hittel ember és magyar...

Komáromi János

LETTEM

lettem magányos csillag

véges világegyetemedben

lettem az "é"

az életedben

lettem gén

végtelen láncodban

lettem könnyed lépés

esztelen táncodban

lettem apró vércsepp

gyönyörű testedben

lettem csillanó remény

könnyező szemedben

lettem sikoly

beteljesült vágyadban

lettem sóhaj

összegyűrt ágyadban

lettem halvány holdfény

az ijesztő csendben

lettem kint felejtett könyv

az őrjítő rendben

lettem csókok íze

szikkadó szádban

lettem józan áramlat

az esztelen lázban

lettem árnyék a

szemed mögött

lettem bánat

két kezed között

lettem eső

nyár hevében

lettem húszas

koldus zsebében

lettem izzadság csepp

fénylő bőrödön

lettem ív, csókolni való

szemöldökön

lettem, amit

mindig kerestem

lettem, ami

sohasem lehettem.