Wass Albert
HONVÁGY
Susog az erdő, szállnak a szelek,
a szelek szárnyán vándor fellegek,
keletnek szállnak, hazafelé…
Magyarország felé…
Valahol messze áll egy kicsi ház.
Csöndjére öreg diófa vigyáz.K
üszöbe vásott, födele vén…
úgy vágyom vissza én…
Ó régi otthon, fáj a szívem érted…
ó régi otthon, látlak-e még téged…?
Ha rád gondolok, úgy gyötör a vágy.
Olyan vagyok, mint parttól tépett csolnak,
bús őszi lomb, kit vak szelek sodornak,
mint fészket vesztett bánatos madár.
Úgy fáj, ha rád gondolok, úgy fáj…
Úgy fáj…
Kicsiny fiacskám, jól figyelj ide:
elszállunk most a széllel messzire!
Távol mezőkön, régi rónán
valaki vár reám…
Vadszőlős tornác, gémeskút… akác…!
Lágy esti fényben árva kicsi ház…!
Rozoga padján bús egyedül
egy öregasszony ül…
Ó régi otthon, fáj a szívem érted…
ó régi otthon, látlak-e még téged…?
Ha rád gondolok, úgy gyötör a vágy.
Olyan vagyok, mint parttól tépett csolnak,
bús őszi lomb, kit vak szelek sodornak,
mint fészket vesztett bánatos madár.
Úgy fáj, ha rád gondolok, úgy fáj…
Úgy fáj…
Békés kolompszó, ringó búzaföld…
Árnyas lugasban fülemüle költ…
Szelíden kondul az estharang…
Így szól: galang… galang…
Virágos rétek! Dűlő út…! Patak…!
Szép öreg fűzfák a falu alatt…!
Ha dalol este a csalogány,
vártok-e még reám…?
Ó régi otthon, fáj a szívem érted…
ó régi otthon, látlak-e még téged…?
Ha rád gondolok, úgy gyötör a vágy.
Olyan vagyok, mint parttól tépett csolnak,
bús őszi lomb, kit vak szelek sodornak,
mint fészket vesztett bánatos madár.
Úgy fáj, ha rád gondolok, úgy fáj…
Úgy fáj…
3 megjegyzés:
Isten úgy szerette e világot, hogy egyszülött fiát adta érte!
Wass Albert úgy szerette hazáját és gondolatai olyan tiszták és szépek, hogy megérintik minden jószándékú ember szívét!
Káprázatos ez a vers is, kifinomult egyszerű szavak, szívbemarkolóak, fájdalmasan keserűek, de JÓK!
Újra elolvastam, újra összeszorult a szívem olyan gyönyörű!
Megjegyzés küldése