...és maradok ez úton, míg csak élek, töretlen hittel ember és magyar...

Reményik Sándor
NEHÉZ HOMÁLYBA...

Nehéz homályba kúszik a jövő,

Mint szürkületkor erdőben az út…

Aki bemegy, nem tudja, merre jut

S nem tudja, ki lesz, aki szembe jő.

Tán a Balsors lesz, tán a Jószerencse,

Talán törpe lesz, talán óriás,

Talán lidérc, ki tőrt vet, vermet ás,

Talán angyal, hogy lelkünk égbe mentse.

Megyünk, eltévedt gyermekek: vakon,

Előttünk fel-felmordul a vadon,

A szélben száraz levél kavarog.
Legyen az erdő akármily setét,

Csak el ne engedjük egymás kezét,

Kitett, anyátlan árvák: magyarok.