Szabó Lőrinc
FOLYTON ÁTLENGSZ
Folyton átlengsz gondolataimon,
mint könnyű szél, vagy mint az ibolya
ég váratlan villanó mosolya,
s néha már, mint egy édes hatalom
érintésétől, szívem s homlokom
nyugodni simul:ha sajog is a
"nem vagy" sebén a "voltál" vigasza,
szeretnék élni. Miért?Majd megtudom.
Meg kell ismernem minden emberit,
ha üdvözít, ha pokolra taszít:
és rád gondolnom olyan jól esik!
Így is együtt vagyunk mi, kedvesem.
Míg élek, élsz: éltetlek. S te nekem
segítesz, ugye, szív a szívemen?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése