ÖRÖK SZERELEM
Hajnalban még utoljára megcsókolta az eső a szelet…aztán elváltak, mindenki ment a maga útjára. De az eső szomorú volt.., igaz tudta, hogy az emberek a földön szél nélkül jobban szeretik. Amikor csendesen, magányosan sír…A szelet is akkor szerették amikor még álmosan, alig sétálgatva érkezett. Ilyenkor végig cirógatott mindent, amihez csak hozzáért.Az eső is inkább a szelid szellőre vártmert szerelmes volt….halálosan imádta a szelet. Ketten együtt annyi mindenre voltak már képesek. Pedig nem voltak egyformák, mint két tojás. .vagy mint két felhőkarcoló.Az egyik néha vad és tomboló, a másik csendesebb, elmélkedőbb , életet fakasztó..De vonzották egymást, mint két mágnes. Ha a szél megunta a nyargalászást.. felkereste az esőt. Megfogta szelíden a kezét, aztán magával repítette . Ölelkeztek. .nevetgéltek…s a szerelmük szikráiból villámok születtek. Végig vonultak az éjszakán, s amikor a szeretkezésben már fáradtan kimerültek…önfeledten táncoltak még az első napsugárra várva…A Nap megcsóválta a fejét, s elkezdte fésülgetni a sugarait. Amikor megpillantotta, hogyan csókolják egymást még mindig, milyen nehezen is válnak el egymástól...…elmosolyodott..aztán egyre erősebben fésülte az aranyhaját.. az emberek pedig kicsit megrezegtették szempillájukat….Ruder Jana
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése